A hétvégén a Júlia-Alpok terepfutóversenyének hatvan kilométeres távját teljesítette Lubics Szilvi Szlovéniában. Az igazán embert próbáló megmérettetés közben lehetősége volt gyönyörködni a hegyvonulatokban, a kristálytiszta patakokban és a koraőszi napsütésben. Egészen addig, amíg egy váratlan fordulat komoly kihívás elé állította.
A Race Across Scotland után a Julian Alps Trail hatvan kilométeres távján ért el fantasztikus eredményt Lubics Szilva ultrafutó. Ahogyan arról a Lelépő is beszámolt, a Skóciában megrendezésre került versenyen 350 kilométert teljesített, ezek után – ahogyan közösségi oldalán fogalmaz – a mostani egy sprinttávnak tűnt.
Mesebeli tájon futottak, a Júlia-Alpok legszebb vidékén
„A rajt utáni első 3 kilométer síkon megindultam az aszfalton, hogy lehetőség szerint ne szoruljak be majd a felfelé vezető szűk utakon, ami jó taktika volt, mert szinte a saját tempómban tudtam fölfelé haladni” – írja beszámolójában a sportoló.
A hegyre vezető út azonban tartogatott meglepetéseket.
Négy-öt mezőn átvágtató lovat, borzalmas frissítőpontokat, kegyetlenül rosszul bekevert izotóniás italokat és szurkoló tiniket, akiktől sikeresen „lejmolt” vizet. Ahogy fogalmaz, a pálya féltávtól már egészen futhatóvá vált.
A borzalmas italok megtették a hatásukat
„Az első 1500 méteres mászást letudtuk rögtön a verseny elején, innen már csak 250 – 300 méteres dombocskák törték meg a lendületet…” – meséli. Már annak, akinek maradt ilyen a lábaiban. Szilvinek ugyanis az ötvenegy kilométeres ellenőrzőpontra érve a helyi izotóniás italok és a dehidratáltság annyira betett a gyomrának, hogy
az utolsó nyolc kilométer finoman szólva sem volt diadalmenet.
„Ha jól tudom azon a szakaszon 42 futó előzött meg, ami talán még nem is zavart volna, ha nem kérdezte volna meg mindegyik, hogy jól vagyok-e. Mondjuk szerintem látszott tutira, hogy nem” – teszi hozzá, most már nevetve.
Az ultrafutó innentől kezdve már semmi másra nem tudott gondolni, mint tonikra citromkarikákkal, illetve arra, hogy
befekszik a patakba, ami mellettük csörgedezett.
„Mivel a tonik legkorábban a célban tűnt reálisnak, igyekeztem minél előbb beérni, így kihagytam a patakban fetrengést” – írja. A célba ájulásközeli állapotban ért be, ahol egy toniknak és némi pihenésnek köszönhetően vissza is tért belé az élet.
Ezt olvastad már?
A fiatal magyar hegyivezető, Héjja Bálint szeptember ötödikén teljesítette a 33,4 km-es, 3778 méternyi szintemelkedést tartalmazó mászást az Alpok tetejére.
Héjja Bálintnak 9 óra sem kellett a Mont Blanc megmászásához
Lelépő, fotók: Lubics Szilvia facebook oldala