Csodálatos látványt nyújtanak a naplementekor felbukkanó alkonyati sugarak, amelyeket gyakran csak kék hídként emlegetünk a köznyelvben. Nem véletlenül. A színes égbolton valóban olyan hatást kelt, mintha a mennyországot kötné össze a földi világgal.
Az alkonyati sugarakról
A „krepuszkuláris sugarak” az angol nyelvterületen élők hétköznapi nyelvezetében „istensugarak” vagy „Isten ujjai” néven ismert vizuális jelenség, amelyet napkelte vagy napnyugtakor figyelnek meg. A látványos égi jelenség lenyűgöző, drámai hatást kelt az égbolton.
Az itthon kékhídként ismert jelenség akkor jönnek létre, amikor a napfény áthalad a felhőtakaró résein vagy megtörik más akadályokon, például egy hegyen, dombon vagy valamilyen tereptárgyon a horizonton. Ezek a sugarak fizikailag nem különálló elemek, sokkal inkább egy vizuális hatásról van szó. A jelenség akkor a legintenzívebb és leglátványosabb, amikor erős kontraszt van az árnyékos területek és a közvetlen napfénynek kitett területek között.
A sávok általában távolabb lévő felhők árnyékai.
Érdekesség, de ha feltűnésekor a domborzati viszonyok megfelelőek, akkor nem csak felhő, de
egyes hegyvonulatok árnyéka is az égre vetülhet.
Nem először mutatunk be a Lelépőn különleges égi jelenséget. Augusztus végéig még megjelenhetnek az esti égbolton például az éjszakai világító, vagy más néven poláris mezoszférikus felhők. A különleges optikai jelenség a felső légkörben, a mély szürkület idején szokott látványos lenni.
Lelépő, fotók: Somogyi László, a Lelépő hivatalos facebook csoportja, Suhajda Krisztián, Répási Zoltán, Facebook