Lelépő
Image default

Kezdődik a Kis-Sárréten az év egyik legjobban várt madár-ünnepe, a túzokok násza

A hazai túzokállomány közel fele a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén él. A túzokkakasok lassan nászruhát öltenek és elkezdődik pusztáink tavaszi ünnepe, a dürgés.
 
A legtöbb túzok a Dévaványai-Ecsegi pusztákon él. Itt az idén nagyon korán elkezdődött a nászviselkedés, sőt már teljes dürgést is észleltünk. A madarak továbbra is népes, tíz-negyven példányos csapatokban mozognak. A dévaványai határrészen, Kérsziget közelében, egy kivételesen nagy csoportosulást is megfigyeltünk, melyben összesen kétszáznyolc egyedet számoltunk. A csapat döntően tojókból állt, de tizenöt fiatal kakas is volt köztük. Hét jelölt madarat is találtunk, melyeket a korábbi években a dévaványai Túzokvédelmi Állomáson neveltünk fel és repatriáltunk. A hét madár közül egy 2011-es jelölésű volt a legidősebb. Arra, hogy ilyen népes, a kétszázas egyedszámot is meghaladó túzokcsapat együtt mozogjon, még nem volt példa a térségben. 
 
 
A dürgőhelyeken még csak alkalmanként látjuk a készülődő madarakat. A repcéken, lucernákon, ugarokon, zöldülő, zsenge gyepeken fordulnak elő, de egyelőre még nem állandó, hanem változó helyszíneken. Érdekesség, hogy március 4-én szokatlan helyen, a Szarvas környéki rizsföldeken is megjelent öt túzoktyúk. Alacsonyan szálltak, majd leültek az egyik felszántott rizskazettában. Korábbi évekből már vannak eseti megfigyelések rizsföldekről, de ez nem a jellemző életterük. A most megjelent kisebb csapat minden bizonnyal a dévaványai állományhoz tartozik.
 
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül a Kis-Sárréten is jelentős számban élnek túzokok. Az elmúlt időszakban az átlagosnál is több példányt észleltünk itt. A Vésztő környéki állományban a tojók egész télen kitartottak a repceföldeken. A napokban negyvenhárom példányt számoltunk az egyik ilyen táblában. A kakasok nemrég érkeztek a Mágor környéki dürgőhelyre, tíz-tizenkét példány rendszeresen megfigyelhető itt, de az intenzív nász még várat magára.  
 
 
A Mezőgyán környéki madarak a telet szokás szerint a Nagyszalonta térségében lévő repceföldeken töltötték és még most is főként ott tartózkodnak. Itt is az átlagosnál nagyobb számban kerültek elő, a maximum a napokban elérte az ötvenegyy példányt, melyből harmincnyolc volt tojó. A kakasok közül néhányan már a mezőgyáni dürgőhelyeket is látogatják. A tavaly Mezőgyán határában, műholdas jeladóval ellátott madár szerencsére túlélte a tél megpróbáltatásait, jelenleg is a tojók csapatában tartózkodik.
 
A harmadik jelentős élőhelyükön, a Csanádi pusztákon március első hetében észleltük először a dürgési viselkedést. Ez azóta is folyamatosan tart, bár a változékony időjárás miatt még nem teljes intenzitással. A tradicionális Kopáncsi-pusztai dürgőhelyen nyolc kakas tartózkodik. Közülük négy öreg, két középkorú és egy tavalyi fiatal kakas van, ők valamennyien az itteni állomány tagjai, de a dürgési időszakban megjelent egy eddig ismeretlen kakas is. A Csanádi puszták túzokállománya nyolc kakasból és huszonegy tyúkból áll.
 
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontja idén is szervez szakvezetéses, hajnali túzokleseket, április 1-30. között. A programra a bejelentkezéseket a 06-30/687-0814-es telefonszámon várják.
 
Ahogyan arról a Lelépő is beszámolt, visszatértek a búbosbankák is, így ők is megkezdik a násztáncukat. A vártnál jóval korábban tértek vissza Magyarországra az első gólyák is, azóta pedig egyre többen költöztek vissza fészkeikbe. A megfigyelésüket most bárki segítheti, sőt, kifejezetten ezt is kéri a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
 
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park, fotók: Horváth Tibor, Gyuricskáné Balogh Ágnes, Kovácsné Balogh Krisztina 

Kapcsolódó