„Igaz lehet az évezredes bodajki néphagyomány Szent István királyról” – jelentette be közösségi oldalán a székesfehérvári Szent István Király Múzeum.
A Szent István Király Múzeum munkatársa, Szücsi Frigyes régész számolt be egy régészeti feltárásból származó mint radiokarbon kormeghatározásának eredményéről, melyet a debreceni Atommagkutató Intézet Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában végeztek el.
Az embertani minta a bodajki Kálvárián 2022-ben végzett mentő feltárásából származott. A régész beszámolója szerint a Kálvárián akkoriban egy beruházás földmunkái közben teljesen váratlanul kerültek elő emberi csontvázak, amelyek a tájolásuk, a zsúfolt, több rétegben való elhelyezkedésük és a mellékletnélküliségük alapján egy templom körüli temető képét mutatták.
„Templomromot azonban nem találtak, és arra írott forrásokban sincs utalás” – emelte ki Szücsi Frigyes. Hozzátette, a leletmentés után is kérdés maradt tehát a temető kora, függetlenül attól, hogy egyértelműen középkori jellegűnek tűnt. A radiokarbon vizsgálattól azt remélték, hogy körvonalazza e temetkezések időszakát.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a vizsgált személy 95,4%-os valószínűséggel 994 és 1028 között hunyt el, tehát Szent István király kortársaként élt.
Mint ismert, Wilibald kapucínus atya a 17. század végén jegyezte le, hogy
Szent István Király kápolnát alapított Bodajkon, ahová Imre herceggel csónakkal jártak ki imádkozni.
„A templom körüli temető részeként értelmezhető sírok elhelyezkedése alapján a népi emlékezetben megőrzött Szent István-i kápolnának (talán inkább egy kis plébániatemplomnak) a Kálvária-dombon kellett állnia, függetlenül attól, hogy nyomait (még) nem ismerjük” – hangsúlyozza a szakértő.
Kiemeli, további radiokarbon vizsgálatok és az embertani anyag tudományos feldolgozása nyújthat majd még pontosabb információkat erről a különleges kora Árpád-kori temetkezési helyről. Az azonban biztos, hogy a mostani felfedezés az ezeréves bodajki legenda valóságát a Szent István király korabeli bodajki kápolna építéséről.
Lelépő, forrás és fotók: Szent István Király Múzeum Facebook oldala