A parlagi pityer a szárazabb területeken, különösen a szőlőültetvényeken érzi jól magát. Ráadásul a rejtőzködés nagymestere is, hiszen szinte észrevétlenül tud megbújni.
A Bükki Nemzeti Park tájékoztatása szerint elsősorban a szárazabb sík- és dombvidékeinken találkozhatunk a fakó tollruhát viselő parlagi pityerrel (Anthus campestris). Az olyan nyílt területeket kedveli, ahol a növényzet nem nő túl magasra, így megtalálható löszhátakon, homokos területeken, parlagokon, de akár szántóföldek közelében és szőlőkben is. Ennek ellenére a nemzeti park munkatársai szerint mégsem nevezhetjük gyakori fajnak.
Egyszerű, barnás színezetével könnyen beleolvad a kopár talajfelszínbe, és ha meglapul, akkor szinte észre sem lehet venni. Rendszerint magasra repülve felénekel, de az is előfordul, hogy egy-egy jól látható helyre ül ki – például egy oszlop tetejére – és ott dalol. Ilyenkor könnyebben megpillanthatjuk.
Egyszerű, szakaszosan ismételgetett, csengő hangja nagyon jellegzetes.
A parlagi pityer Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Csodálatos madarakat figyelhetünk meg a Fehér-tónál is. Több mint száz nagy póling tartózkodik a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti részterületén. Nappal a környező gyepeken csemegéznek, éjszakára a tómederbe húzódnak be. A nemzeti park bökényi, területi irodájának melléképületében pedig egy búbosbanka pár talált otthonra és annyira jól érzik magukat ott, hogy ha fiókát sikeresen ki is költöttek.
Mindeközben a Bükkben egy egészen különleges, genetikai rendellenesség miatt hófehér fekete rigót fotóztak. A leucisztikus madarak viszonylag ritka jelenségnek számítanak, és az adott fajokban gyakoriságuk eltérő lehet. Néhány pigmenthiányos madár képes túlélni és szaporodni, míg másoknak a tollszín hiánya miatt nehezített lehet az életük.
Egészen különleges, genetikai rendellenesség miatt hófehér fekete rigót fotóztak a Bükkben
Lelépő, fotó: Bodzás János Sándor, Bükki Nemzeti Park