Vannak könyvek, amelyek olvasása után az ember lecsukja a borítót, és úgy érzi: most el kell mennem a természetbe. Murányi Sándor Olivér új kötete, „A szél hangjai” épp ilyen olvasmány. Egyszerre vad és szelíd, mélyen emberi és felemelően spirituális. Az író elvezet bennünket oda, ahol a fák beszélnek, a folyók emlékeket sodornak, és a csend nem üresség, hanem élet.
A természet mint tanítómester
Murányi Sándor Olivér prózája különleges: nem csupán mesél, hanem tanít is élni.
A kötet lapjain a szerző gyermeki rácsodálkozással és felnőtt felelősséggel járja a természet útjait – megéli annak örömeit és félelmeit is. Ahogy Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes fogalmaz:
„Engedjük, hogy Murányi Sándor Olivér fogja a kezünket, és vezessen a maga sajátos székely szépírói lelkével a való világba.”
A könyv minden sora arra hív, hogy fedezzük fel újra, mennyire szerves részei vagyunk a teremtett világnak. Hogy a természet nem csupán háttér, hanem közösség, amelyhez mi is tartozunk.
Ember és természet párbeszéde
A történetek rövidek, de súlyosak, mint a hegyi patak kövei. Dr. Fried István, irodalomtörténész szerint Murányi prózája „a létezésből kimetszett perceket, órákat alakítja történésekké” – olyan pillanatokat, amelyekben az ember és a természet között valódi társi kapcsolat születik. A kötet hősei vadőrök, halászok, zarándokok és maga az író is.
Márton László, író így jellemzi Murányit:
„A kortárs magyar irodalom Karl May-a és Coopere. Járja az erdőt, várja a medvét. Lelkében Assisi Szent Ferenc szelídsége és alázata lakik.”
Murányi Sándor Olivér nemcsak ír a természetről, hanem benne is él. Írásaiban érződik a Dunakanyar illata, a székelyföldi erdők csendje, a halászat áhítata. Az ember és az állat, a vad és a vadász, a víz és a tűz – mind-mind egy közös világ részei.
A „Szél hangjai” nem csupán irodalom, hanem egy belső utazás. Aki beleolvas, az nehezen tudja letenni – és ha le is teszi, valószínűleg csak azért, hogy kimenjen a természetbe, a mi igazi otthonunkba. A könyv dévai ősbemutatóján Böjte Csaba, ferences atya volt a szerző beszélgetőtársa – méltó keretet adva egy olyan műnek, amely nemcsak a természethez, hanem az emberi lélekhez is visszavezet.
Lelépő