„Feltártuk a visegrádi ferences templom szentélyboltozatának rejtélyét” – jelentette be közösségi oldlaán a Magyar Nemzeti Múzeum.
Teniszpálya alatt találták meg a templom maradványait
Ahogyan azt a Lelépő korábban már megírta, idén tavasszal egy teniszpálya alatt leltek rá a visegrádi ferences kolostorhoz tartozó Szűz Mária templom alapjaira. A templom beomlott kriptájából előkerültek a szentély későgótikus boltozati elemei, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei 3D szkennelést követően emeltek ki a kriptából. Ez alapján lehetőség adódott az egykori boltozatok elméleti rekonstrukciójára.
Az előkerült több mint száz kőelem alapján hitelesen rekonstruálni lehetett a hálóboltozat formáját és elkészíteni a rajzi rekonstrukciót.
A szakemberek tájékoztatása szerint a munka során kiderült, hogy a visegrádi szentélyboltozat alaprajzának másolatai több példányban is fennmaradtak a bécsi Szent István templom (Stephanskirche) középkori építőműhelyének máig megőrzött középkori tervrajz gyűjteményében.
Szimbólumok hozták lázba a régészeket
A visegrádi hálóboltozat több kőfaragványán találtak kőfaragójeleket is. Ezek a jelek gondosan bevésett vonalas ábrák, amelyeket a követ kifaragó munkások azért véstek a kőre, mert ezzel jelölték, hogy ők a készítők, illetve ennek alapján kapták meg a munkadíjukat is.
A jelek alapján megvan a lehetőség az építkezésen dolgozó építőmester azonosítására is, de ténylegesen az írott források kis száma és az egykori épületek nagy részének pusztulása miatt igen ritkán adódik erre lehetőség.
A visegrádi szentélyboltozat esetében azonban éppen egy ilyen különleges lehetőség adódott.
Úgy tudni, a szentély kőelemei közül három darabon is feltűnik egy nagyon jellegzetes kőfaragójel, amit jól ismer a művészettörténeti kutatás. Ez nem másé, mint a brünni (ma Brno, Csehország) származású, morva építésznek, a bécsi Szent István templom páholymesterének, Anton Pilgramnak a jele.
Anton mester keze munkája tűnik fel
A Magyar Nemzeti Múzeum tájékoztatása szerint Anton mester a korabeli írott forrásokban sokat szerepel. 1500-tól 1511-ig Brünnben tartózkodott, ahol a városi építőmester igen rangos tisztségét töltötte be:
dolgozott többek között a város plébániatemplomán, a városházán és egy városkapu építésén.
1511-ben Bécsbe ment, ahol átvette a Szent István templom építőpáholyának irányítását. Ő készítette el a templom gazdagon díszített szószékét és orgonaerkélyét.
A feltárást végző Mátyás Király Múzeum szakemberei szerint Közép-Európában ő az első olyan öntudatos művészegyéniség, aki ilyen módon kívánt emléket állítani önmagának. Anton mester egyik legfontosabb építészeti jellegzetessége a térgörbe bordákból szerkeszett boltozatok építése volt.
A visegrádi kőfaragójelei elég nagy pontossággal 1498–1500 közé keltezhetőek.
„Ide még nem építőmesterként, hanem kőfaragóként érkezhetett Württembergből. A feladata a ferences templom szentélyének beboltozása volt” – magyarázzák a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai. Hozzáteszik, a visegrádi boltozat terveinek egy példányát minden bizonnyal magával vitte Brnoba, majd Bécsbe is.
Így maradhattak fenn a visegrádi templom szentélyboltozatának másolatai a bécsi Szent István templom (Stephanskirche) középkori tervrajz gyűjteményében.
Lelépő, fotók: Magyar Nemzeti Múzeum