Különleges, leucisztikus példány bukkant fel az idei madárvonulás során. A daru észleléséről a Hortobágyi Madárpark számolt be weboldalán.
A Hortobágyi Madárpark beszámolója szerint az idei daruszezon ismét lenyűgöző látványt nyújtott, számos érdekességgel szolgálva a madármegfigyelők számára. Az egyik legmeghatározóbb jelenség a darvak hazánkon átvonuló populációjának folyamatos növekedése, amely már évtizedek óta megfigyelhető tendencia. Az 1990-es években még csupán 8-10 ezer daru választotta pihenőhelyül a magyarországi területeket, mára azonban ez a szám meghaladta a 200 ezret. Ennek oka a fészkelő állomány terjedése és a sikeresebb szaporodás, amely több fiókát eredményezett.
A darvak vonulási szokásai is változóban vannak. Korábban a Tiszántúl volt az ősz legfőbb gyülekezőhelye, ám idén egy 15 ezres csapat a nyugat-magyarországi Fertő-tó térségét választotta. Ez a változás részben a megnövekedett állomány következménye, de az idén szűkösebb táplálékbázis is közrejátszhatott.
Az idei szezon legkülönlegesebb eseménye azonban egy leucisztikus daru felbukkanása volt. Ez a genetikai mutáció különleges megjelenést kölcsönzött a madárnak, amely első pillantásra más fajnak tűnt.
„Ez a mutáció – amely megakadályozza, hogy a pigment, különösen a melanin a madár tollán egyenletes eloszlásban helyezkedjen el – viccelte meg a megfigyelőket” – olvasható a Hortobágyi Madárpark tájékoztatásában. A leucisztikus egyed tollazata fehér foltokkal és halvány színekkel tarkított, ami különleges látványt nyújtott, és felkeltette a madarászok figyelmét.
Darvak: a természet vándorai
A darvak (Grus grus) rendkívüli állóképességükről és vonulási szokásaikról ismertek. Évente több ezer kilométert tesznek meg, miközben Európa északabbi területeiről a déli telelőhelyek felé vonulnak. Táplálkozásuk főként gabonamagvakból és kisebb gerinctelenekből áll, és stratégiai pihenőhelyeiket a táplálék elérhetősége és a biztonság határozza meg.
Ahogyan arra a Lelépő több más, pigmenthiányos állat esetében már rámutatott, az albinizmus és a leucizmus két különböző genetikai mutáció, amelyek a pigmenttermelés zavarával kapcsolatosak.
Míg az albinizmus teljes pigmenthiányt jelent, beleértve a szemet és a bőrt is, addig a leucizmus esetén csak részleges a pigmentvesztés,
és a szemek színe általában megmarad. A leucizmus gyakran halvány vagy fehér tollazatot eredményez, ami egyedi megjelenést biztosít az érintett madaraknak, és különösen ritka látványt jelent a természetben.
Lelépő – Magyar Állatvédelem