A Kiskunsági Nemzeti Park Dunamenti Tájegységében található az ország egyik meghatározó túzokállománya, ezt a populációt 600-650 egyedre becsülik a nemzeti park szakértői. Ahogy beköszöntött a ködös, hideg időjárás, a túzokok is egyre gyakrabban bukkantak fel a repceföldeken, hogy a repce levelével táplálkozva vészeljék át a telet.
„Ebben az időszakban a „túzokos” természetvédelmi őröknek az egyik kiemelt feladata az, hogy a telelésre alkalmas repceföldeken, egyéb szántóföldi kultúrákban (pl. lucernatarlókon, ugarokon), vagy a madarak által használt gyepterületeken a túzokok állományát folyamatosan figyelemmel kísérjék” – írja weboldalán a Kiskunsági Nemzeti Park.
A megfigyelések szerint telelésben az öreg kakasok gyakran külön utakon járnak és elkülönülnek a tyúkok és a nem ivarérett kakasok vegyes csapataitól.
A természetvédelmi őrök szerint a túzokok zavartalanságának a biztosítása különösen fontos ebben a téli időszakban.
„Mivel nagy testtömegűek (a kakasok 12-15 kg súlyúak lehetnek), ezért a felzavart egyedek számára a repülés különösen nagy és felesleges energiaveszteséggel jár” – magyarázzák.
A nemzeti park leírása szerint a ködös időben az alacsonyan repülő, gyenge manőverezőképességgel rendelkező madarak nem észlelik időben az előttük lévő akadályokat. Emiatt fokozottan ki vannak téve annak, hogy elektromos légvezetékkel, vagy lineár típusú öntözőberendezéssel ütközzenek, ami végzetes lehet a számukra.
A Kiskunsági Nemzeti Park szerint a túzok védelme összetett, szakágakon átívelő feladat.
A természetvédelmi szervezetek mellett az agrárium, a vadgazdálkodás, vagy az energiaszektor képviselőinek összefogása is kellett ahhoz, hogy a túzokvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően az utóbbi időben stabilizálódott ennek a nemes pusztai madárnak a hazai állománya.
Lelépő