Piringer László sosem unatkozik. Keresztül futotta már Amerikát, volt, hogy megállás nélkül, huszonnégy órán keresztül kocogott a Margitszigeten. Most azonban még magasabbra tette a lécet saját magának, és meg is ugrotta. Kétezerhatszáz kilométert futott futópadon, négy hónap alatt, ezzel pedig Guinness-rekordot állított be. Ez százhúsz félmaratont jelent százhúsz egymást követő napon. Olyan, mintha Budapestről elfutott volna Rómába és vissza. Lacival beszélgettünk világrekordjának körülményeiről és a következő kihívásokról.
Honnan jött az ötlet, hogy belevágj ebbe a nem mindennapi rekordkísérletbe?
Általában minden évben csinálok valami szórakoztató futó projektet. Eredetileg mást terveztem, de ahhoz a sok utazásra lett volna szükség. Megszületett a fiunk és rájöttem, hogy nem tudom és nem is szeretném itt hagyni a családomat. Ezért kerestem valamit, ahol futhatok, de ugyanakkor egy helyben maradok – így logikusnak tűt egy futópados kihívás. Megnéztem a Guinness World Records hivatalos oldalát és megszületett az ötlet.
Elképesztő előkészületek előzték meg a rekord felállítását
Hogyan zajlott a felkészülés?
Nem készültem komoly edzéssel erre a kihívásra. Körülbelül két héttel a kezdés előtt abbahagytam az autóm használatát, és igyekeztem mindenhova futva járni. Gyakran futok, így a testem már hozzászokott. Kezdő futóknak természetesen határozottan nem javaslom, hogy edzés nélkül belevágjanak egy hasonló kihívásba, mert sérülésekkel járhat. Én már ismerem a testem, és tudom, hogy mire képes.
Milyen intézkedések előzték meg a rekordkísérletet?
Először fel kellett vennem a kapcsolatot a Guinness Word csapatával, és be kellett jelentenem a kihívást, amit aztán nekik jóvá kellett hagyniuk. Ez egy három hónapos folyamat volt, még azelőtt, hogy bármit is elkezdhettem volna. Ezt követően megkaptam azoknak a szigorú szabályoknak a listáját, amiket be kell tartanom. Egy hiba és kezdhettem volna előröl az egészet vagy az eredményt nem ismerték volna el hivatalosnak. Találnom kellett egy futópadot, és azt is hitelesítenem kellett. Hivatalos papírral igazolni, hogy kalibrálva van és helyesen méri a távolságot. Az egész projektem az elejétől a végéig körülbelül tíz hónapig tartott.
Minden szem Piringer Lászlón
Hogyan zajlott maga a hitelesítés? Az sem lehetett egy könnyű menet ilyen hosszú időn keresztül.
Fel kellett vennem videóra a félmaratont az elejétől a végéig mind a százhúsz napon keresztül. Minimum két tanúnak kellett ott ülnie a futásaim kezdetétől a végéig minden egyes nap. A mindennapi futásaim végén írásba kellett adniuk, hogy ismerik a szabályokat, mindent láttak, és azt is tanúsítani tudják, hogy minden szabályt betartottam.
Azért eléggé furcsa lehet úgy futni, hogy közben árgus szemmel néznek négy hónapon keresztül, hogy ne hibázz…
Körülbelül egy hétre volt szükségem ahhoz, hogy megszokjam. Ez egy új és frusztráló érzés volt az elején, de később úgy éreztem mintha a csapattársaim lennének. Nélkülük nem tudtam volna megcsinálni ezt a Guinness-rekordot.
Egy félmaratont lefutni önmagában is megterhelő a szervezet számára, nemhogy százhúszat százhúsz nap alatt. Hogyan tudott regenerálódni a szervezeted egy-egy nap után?
Szerintem nem sok regeneráció történt, az emberi test egy csoda, és mindig alkalmazkodik az új helyzethez. Hiszem, hogy az evés és az alvás a legjobb regeneráció, ami nekem mindig bevált. Tudtam, hogy nem fogok sokat aludni, mert az újszülött babánk éjjel körülbelül négyszer ébred, és legkésőbb hajnali ötkor már felkel. Sokat ettem, és mindig igyekszem tisztán és egészségesen étkezni, amit a szervezet hosszú távon meghálál. Nem eszek például húst, úgy érzem, ez működik nekem, hiszen soha nincs ízületi vagy izomfájdalmam. Persze futások után próbáltam nyújtani és görgőt is használtam.
Azt mondja, többre vagyunk képesek, mint gondoljuk
Voltak holtpontok közben? Ezeken hogyan tudtál átlendülni?
A futás olyan, mint az élet! Az élet is tele van hullámvölgyekkel. Menni kell előre, és utána jobb lesz. Tudtam, hogy lesznek nehéz napjaim, ezért felkészültem rájuk mentálisan is. Volt néhány napom, amikor nem akartam még öt métert sem sétálni, nemhogy lefutni egy félmaratont. Egy ilyen kihívás mindig emlékeztet arra, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amit gondolunk.
Hogyan volt nehezebb: fejben vagy testben?
Számomra mentálisan sokkal nagyobb kihívást jelentett, mint fizikailag. A futást teljesen új módon éltem meg, mint korábban. Normális esetben a futás a szabadságot képviseli, és ez annak az ellenkezője volt. Kilenc hangoskönyvet hallgattam meg a kihívás ideje alatt. Sokat segített fejben elmenekülni a kis szobából és a monoton környezetből. Ráadásul hatalmas motiváció volt az is számomra, hogy nem csak magamért futok. Adományokat gyűjtöttem a GYEA jótékonysági szervezetnek, valamint a segítségre szoruló gyerekeknek és családoknak. Az adományozási lehetőség továbbra is nyitva áll, és mindenki megtalálja az adományozási linket közösségi oldalaimon.
És persze a követőid sem hagytak magadra.
Igen, mindenki követhette a kihívást az Instagram oldalamon. Nagyon sok szeretetet kaptam az emberektől és ez is motivált.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A rekorder futó nem áll le, jöhet a következő kihívás
Az utolsó napon milyen érzésekkel álltál rá a futópadra és mit éreztél, amikor az utolsó métereket is sikeresen megtetted?
Boldogság és büszkeség de persze tele voltam vegyes érzésekkel, mint mindig minden futó projektem utolsó napján. Szerintem ez normális, ha a projekt hosszú, beépül a hétköznapjaimba, mint a fogmosás. Még ha boldog is vagyok, mert vége, mindig van egy kis melankolikus hangulat. Némi tiszteletteljes búcsú és hála érzés. Sokan jelentek meg az utolsó napomon, és nagyon hálás vagyok azoknak, akik megosztották velem az utolsó kilométereimet.
Lesz következő rekordkísérlet vagy mi a következő kihívás?
A következő nem rekordkísérlet lesz, de van egy csomó új projektem. Életem végéig vannak hasonló ötleteim, de az ilyesmi időigényes, és számomra a legfontosabb, hogy egyensúlyt teremtsek a családom és a futásszenvedélyem között. Szeretnék még egy nagyobbat futni Európában. A következő futásom az év végén lesz, keresztülfutok Tenerifén és a Teide vulkánon. Szép kaland lesz, alig várom!
Lelépő, fotók: Piringer László