A Dunakorzón ücsörgő, koronás szobor nemcsak Budapest egyik legismertebb látványossága, hanem egy különleges apa-lánya kapcsolat emlékét is őrzi.
A koronás Kiskirálylány szobra a Dunakorzó ikonikus alkotása. Kevesen tudják, hogy Budapest egyik legismertebb nevezetessége mögött egy különleges családi történet is rejlik. Az alkotó, Marton László, a magyar szobrászművészet meghatározó alakja, kislánya, Évike ihletésére formázta meg ezt az időtlen bájt sugárzó művet, amely egy egyszerű, mégis varázslatos gyermekkor emlékét örökíti meg.
A szobrászművész első házasságából született kislánya gyakran játszott királylányként a Tabánban, egy újságpapírból készült koronával a fején és egy fürdőköpenyt palástként viselve. Ez a kép olyannyira megérintette Marton Lászlót, hogy 1972-ben elkészítette az 50 centiméteres kisplasztikát, amely azóta a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítja. Évekkel később,
1990-ben a szobor nagyobb változatát helyezték el a Dunakorzón, ahol ma is látható.
A Kiskirálylány az elmúlt 35 évben Budapest szimbólumává vált. Marton László így emlékezett vissza az alkotásra: „Ahogy Évikét láttam a kertben játszani királylánynak öltözve, azonnal éreztem, hogy ez egy különleges pillanat. A szobor egyszerűsége és bája pontosan ezt az ártatlan gyermeki világot ragadja meg.”
A szobor másodpéldányai a művész szülővárosában, Tapolcán, valamint Tokióban is megtekinthetők.
Utóbbi a művész adományaként került a Tokyo Metropolitan Art Space koncertterme elé.
Marton László életműve túlmutat a Kiskirálylányon: több mint százötven köztéri alkotása található szerte Magyarországon és a világ számos pontján. Művei, köztük a Kiskirálylány, generációk számára nyújtanak művészi élményt, miközben Magyarország kulturális örökségét hirdetik szerte a világban.
Lelépő