Lelépő
Image default

A hegy, amelyet majdnem eltüntettek a térképről, mégis az egyik legkülönlegesebb kirándulóhely lett Magyarországon

A Bükk nyugati peremén magasodó Bél-kőt messziről is könnyű felismerni szokatlan, csonka formájáról. Olyan hatást kelt, mintha valaki egyszerűen leharapott volna egy darabot a hegy tetejéből. És tulajdonképpen pontosan ez történt.

A közel egy évszázadon át tartó mészkőbányászat millió tonnányi követ hordott el innen, a hegy eredeti csúcsa örökre eltűnt. Mégis van valami egészen különleges abban, ahogyan a Bél-kő ma a táj fölé emelkedik. Egyszerre mutatja meg a természet erejét, az ember nyomait és azt a lenyűgöző képességet, ahogyan a táj idővel újra birtokba veszi önmagát.

A Bél-kő felfedezését érdemes Bélapátfalván kezdeni, ahonnan mesés tanösvény indul. A több mint nyolcszáz éves ciszterci apátság monumentális temploma előtt állva nehéz elképzelni, hogy néhány óra múlva a Bükk egyik leglátványosabb panorámájában gyönyörködhetünk.

A tanösvény fokozatosan hagyja maga mögött a települést, majd egyre magasabbra kapaszkodik a bükkösök között. Ahogy nő a szintkülönbség, úgy változik körülöttünk a táj is. Az árnyas erdők után sziklafalak, kőgörgetegek és váratlan kilátópontok következnek, melyek újra és újra megállásra késztetik az embert.

Néhány kilométer alatt olyan érzésünk lehet, mintha több különböző hegységen is áthaladnánk.

A vakítóan fehér mészkősziklák fölött hollók köröznek, a meredek lejtőkön ritka növények kapaszkodnak meg, minden egyes kanyar után pedig újabb és újabb panoráma nyílik a Béli-medencére.

Aki szereti a látványos geológiai formákat, annak valóságos kincsesbánya ez a hegy.

A sziklafalak több százmillió év földtörténetét tárják fel, a Szász-bérc vöröses vulkáni kőzetei pedig olyan kontrasztot alkotnak a mészkővel, mintha két külön világ találkozna egymással.

A csúcsra érve azonban minden korábbi élményt felülír a kilátás.

A 815 méteres magaslatról szinte végtelennek tűnik a Bükk hullámzó erdőtengere.

A mélyben Bélapátfalva apró házai bújnak meg, távolabb pedig az Egri-dombság vonulatai rajzolódnak ki a horizonton. Különösen késő délután lenyűgöző a látvány, amikor az alacsonyan járó nap aranyszínűre festi a sziklafalakat, és a hegy egész karaktere megváltozik.

Lelépő, fotók: Kiss Regina

Kapcsolódó