Ahogyan azt a Lelépő is megírta, június 1-jén indul Klein Dávid és Nagy Márton közös expedíciója az Észak-Nyugat-pakisztáni Hindukus-hegységbe. Mint ismert, tavaly a magyar hegymászó Kerekes Bencével indult, hogy tiszta eszközökkel másszák meg az Istor-o-Nal 7403 méteres csúcsát. Akkor nem értek fel a vad hegység legmagasabb pontjára, idén azonban Klein Dávid új társával Nagy Mártonnal, az előző év tapasztalatait is felhasználva vág neki a kalandnak. Klein Dáviddal beszélgettünk a mászótársáról és az expedíció lehetséges forgatókönyveiről.
Az élet legnagyobb öröme adta a mászótárscserét
Tavaly Kerekes Bencével vágtatok neki az Istor-o-Nal-nak, idén azonban új társad van. Ennek kizárólag az az oka, hogy időközben Bencééknek megszületett az első gyermeke?
Igen. Bencével – és Marcival – vannak hosszútávú terveink, de nagyon fontosnak éreztem, hogy Bencét semmilyen módon ne csábítsam, befolyásoljam idén. De nem is gondolom, hogy ez kérdés lett volna:
most tényleg fontosabb dolga van.
Ami érdekes, hogy a 2023-as expedíciónk előtt és alatt is beszélgettünk arról, hogy ha kiterjesztenénk a csapatot, kire esne a választásunk. Mindketten Marcira gondoltunk. Most pedig, amikor már az idei expedíciónk utáni időszakra terelődik a szó, Marcival Bencét emlegetjük. Voltak is már közös beszélgetéseink – persze még konkrét cél vagy elköteleződés nélkül –, így nem lepődnék meg, ha 2025-ben már hármasban (vagy esetleg egy negyedik csapattaggal kiegészülve) vágnánk bele valamibe.
Mit kell tudnunk Nagy Mártonról? Volt már közös expedíciótok, kalandotok?
Először is, hogy egy vidám, kiegyensúlyozott srác – borzalmasan fiatal, 23 éves – akivel közös expedíciónk még nem volt, de a Tátrában már tavaly és idén is másztunk együtt a téli szezonban. Marci 2022-ben csúcsmászó tagja volt annak a csapatnak, amelyik megvalósította a Bondit Peak (5984, Pakisztán, Karakorom-hegység) első megmászását. A válogatott égisze alatt mozgó expedíciónak egyébként Bence is csúcsmászó tagja volt. A 2023-as expedíciónk csírája akkor született, amikor ők is és én is hazafelé tartottunk expedícióinkról, és Szkarduban, egy pakisztáni városban összefutottunk egy görbe estére.
Marcit egyébként nem csak erős, de nagyon „jó fejű” mászónak is tartom.
Első tátrai mászásunk során nem csak az tett rám mély benyomást, hogy milyen ügyesen, stabilan mozog, de az is, hogy biztosítási és döntéshozatali elvei nagyon közel állnak az enyémekhez.
A tavalyi expedíció megalapozhatta az idei reménybeli sikert
Milyen hasznos tapasztalatokat gyűjtöttetek Bencével tavaly, amiket idén Mártonnal tudtok majd hasznosítani?
Rengeteget! Kezdhetném azzal, hogy a 2023-as expedíciónkkal már az engedélyeztetés útját is kitapostuk. Tavaly izgulnunk kellett, hogy kapunk-e engedélyt erre a nagyon ritkán látogatott, vad vidékre, hiszen több korábbi aspiráns is lepattant már ezen a ponton. A hatóságok látták, hogy minden rendben volt, nem került sor tragédiára, nem volt feszültség a helyiekkel, lehoztuk a szemetünket, így idén már zökkenőmentesen kaptunk meg minden pecsétet.
Ismeritek az alaptábort is.
Igen, tudjuk, milyen a megközelítése, fekvése, mik a jellegzetességei. A bőrünkön tapasztaltuk az időjárást és a hóviszonyokat. Az előbbi rendkívül stabil, az utóbbi csapnivaló volt. Végezetül pedig a tavalyi választott útvonalunkon a technikai nehézségek fölé jutottunk. Ha ezt az útvonalat folytatnánk, akkor – hacsak valami nagyon másként alakul idén – tavalyi végpontunkat minden bizonnyal sokkal gyorsabban és hatékonyabban elérnénk. A kérdés már csak az lenne, milyen megoldásokkal tudnánk előrukkolni a végpontunk utáni könnyű, de csak komoly nehézségek árán biztosítható gerincre. Vannak tippjeink…
A tavalyi tapasztalatok hasznosítása kulcsfontosságú lehet tehát.
Nagy kalaplengetés is ezért Bencének. Tavaly együtt keresgéltük az útvonalat, együtt oldottuk meg a feladatokat, így idei expedíciónk nagyon sokat köszönhet a tavalyi közös munkánknak. Ezt ő is, tudja, mi is hangsúlyozni szeretnénk. Akkor is fontos mindaz, amit tavaly megtanultunk, ha végül másik útvonal mellett tesszük le a voksunk. Aprócska, két fős csapat vagyunk
egy szinte felderítetlen és teljesen elhagyatott hegyen, így lényegében azt csinálunk, amit akarunk.
Három út vezet a csúcsra, az egyik azonban csak a hegymászók fejében és műholdképen létezik
Három lehetséges forgatókönyvet dolgoztatok ki. Mi alapján fogtok ezek közül választani?
Na, ez fogas kérdés. Van egy sor objektív érv. Ha a tavalyi útvonalat folytatjuk, akkor teljes magabiztonsággal vághatunk neki a mászásnak a „Százméteres fal” felett kezdődő átfúvásos hógerincig. Ez logisztikai, fizikai, érzelmi könnyebbség. Ezután viszont semmi nem garantálja, hogy azok a megoldások, amiket a veszélyes gerincre kifundáltunk, működnek majd. Azt is gondolom, hogy ugyanarról a feladatról lepattanni ismét jobban fájna, mint ha egy másik útvonalon kényszerülnénk visszafordulásra. Nem is beszélve arról, hogy ez az útvonal végső soron nem a leglogikusabb. Az első megmászók – sokkal többen nem is voltak – szerintem csak azért választották ezt a gerincet, mert a korábbi felderítő expedíciók tanúságai alapján azt hitték, ennek a gerincnek a legmagasabb pontja a csúcs. Ez azonban nem így van.
A gerinc legmagasabb pontja egy előcsúcs, amiből egy mellékgerinc ágazik le.
Ezen kéne leereszkednünk egy nyeregbe, majd ismét fel a tényleges csúcsra.
Aztán ott van a jugoszláv útvonal.
Erről nem sokat tudunk. Egyetlen pixeles felvételünk van az 1970-es évekből, amin pirossal be van jelölve egy egész logikusnak tűnő lehetőség. Az alja sziklás, majd egy velős, de rövidebb sziklás-jeges sarkantyú megkerülésével egy hólejtőre jutunk. Való igaz, ez akár veszedelmes is lehet – viszont úgy gondolom, a lejtő állapotát időben, alaposan fel tudjuk mérni. Ráadásul az útvonal nagyrésze jól látható az alaptáborból, így az egyes szakaszok viselkedését, az omlások napi periodikáját lentről is figyelni tudjuk. A lejtő felett az útvonal logikusan éri el a nyerget, majd a csúcsot.
Mit tudni a harmadik opcióról?
Az csak a mi fejünkben, illetve műholdképeken létezik. Egy elég direkt felhatolás lenne egy helyenként igen széles, helyenként szűkebb, de szinten mindenhol meredek folyosóban. Ami ezt kérdésessé teszi, hogy a
folyosót felül egy függőgleccser zárja, ami bombázással fenyeget.
Itt az időzítés és megfigyelés még a többi lehetőséghez képest is nagyobb hangsúlyt kapna. Tudunk kell, mikor old ki a függőgleccser, milyen magasságnál tudunk kitérni majd menetirány szerint balra és mennyi időre van szükségünk a folyosó alsó felének teljesítéséhez. Ezt valószínűleg inkább napfelkelte előtt másznánk.
A lényeg a lényeg: sok a szempont, időnként ez, időnként amaz tűnik előnyösebbnek. Én leginkább lélekben „felpróbálom” ezt vagy azt a lehetőséget pár napra, mérlegelek, majd felhívom Marcit, és megbeszéljük, ő hol tart. Végül majd az alaptáborban döntünk, konszenzussal.
Várhatóan mennyi ideig tart majd az expedíció? Lesz lehetőségetek folyamatosan beszámolni a közösségi oldaladon annak alakulásáról?
A „Johnnie Walker Hindukus Expedíció 2024” június 1-én startol Budapestről és legkésőbb július végéig hazatérünk. Műholdas kapcsolattal rendelkezünk majd az alaptáborban és igen, mindent megteszünk majd azért, hogy beszámoljunk majd Nektek kalandjainkról.
Lelépő, fotók: Kerekes Bence, Hindukus Expedíció, 2023