A természet értékeinek megőrzése mindig is kiemelt fontosságú volt, különösen, ha olyan egyedi ökoszisztémákról van szó, mint a Kállósemjéni Mohos-tó. Ez a páratlan úszóláp élő bizonyítéka annak, hogy a természeti folyamatok és az emberi hatások hogyan alakítják bolygónk élővilágát. Ahogy a Mohos-tó idén ünnepli védetté nyilvánításának 70. évfordulóját, érdemes visszatekintenünk arra a hosszú útra, amelyen keresztül ez az értékes élőhely formálódott és fennmaradt.
70 éve védett a Mohos-tó
Az Alföld keleti felében található Kállósemjén község közelében megbúvó Mohos-tó idén ünnepli természetvédelmi területté nyilvánításának 70. évfordulóját. Az úszóláp több száz éve formálódó élőhely. Számos ritka és védett faj számára nyújt menedéket, miközben története és ökológiai folyamatai hűen tükrözik az emberi beavatkozás hatásait és a természet alkalmazkodóképességét.
A Mohos-tó tehát nem csupán földtörténeti érdekesség, hanem hazánk egyik legkülönlegesebb vízi élőhelye is, amely
különleges növénytársulásoknak és állatfajoknak ad otthont.
A Hortobágyi Nemzeti Park tájékoztatása szerint a Mohos-tó medre több mint 12.000 évvel ezelőtt, a pleisztocén kor utolsó glaciális periódusában alakult ki. A tó története azonban szorosan összefonódott a környezetében bekövetkező változásokkal.
Az erdők kiirtása, a mezőgazdasági terjeszkedés és az emberi beavatkozás gyorsították fel a tó feltöltődését,
ami az élőhely szerves anyagokkal való feldúsulásához vezetett. Az úszóláp létrejötte ezen környezeti folyamatok eredménye. Úgy tudni, a XIX. század második felében még fürdőhelyként is használták. Tündérrózsák díszítették a vizet, a tó partján cölöpökre épített házak álltak.
Az emberi tevékenység súlyos hatással volt a tóra
A vízszint csökkenésével és a beavatkozásokkal a terület állapota folyamatosan romlott.
A természetvédelem igyekszik megállítani a gyorsított szukcessziós folyamatokat és konzerválni a területet mesterséges vízpótlással. Ennek ellenére több ritka faj, mint például az óriás csíkbogár, eltűnt az élőhelyről, míg az úszóláp jelentős része lerögzült. Az úszóláp azonban még így is figyelemre méltó, hiszen olyan különleges növényfajok élnek itt, mint a tőzegpáfrány, a hármaslevelű vidrafű, a fehér tündérrózsa és a lápi rence.
A Mohos-tó első tudományos feltárására 1926-ban került sor, amikor Boros Ádám botanikus dokumentálta a tó élővilágát. Azóta számos kutató, köztük Soó Rezső és Simon Tibor, illetve az utóbbi évtizedekben Vas Mihály munkái révén további értékes adatokat tudtunk meg a területről. A Mohos-tó természetvédelmi területté nyilvánítására végül 1954-ben került sor, amivel hivatalosan is megkezdődött a tó és élővilágának megóvása.
Az évek során a terület többször is bővült, legutóbb 1988-ban, amikor a Nyárjas elnevezésű szomszédos területtel és mocsárréttel kiegészítve a védett terület összmérete elérte a 95 hektárt. A Kállósemjéni Mohos-tó a mai napig különleges élőhelyet jelent, és megőrzése a jövő generációi számára is kiemelt feladat.