Nem mindennapi felvételeket osztott meg közösségi oldalán Lovas Gábor.
A posztban felhívja a figyelmet arra, hogy a budapesti metróhálózat – különösen az M2-es (piros) és az M3-as (kék) vonal mélyvezetésű szakasza – a hidegháború idején kettős rendeltetéssel épült: a mindennapi tömegközlekedés mellett tömegóvóhelyként (polgári védelmi létesítményként) is szolgált egy esetleges légitámadás, vegyi vagy nukleáris csapás esetén.
Ennek a védelmi rendszernek a legfontosabb elemei a polgári védelmi elzárókapuk (vagy bombabiztos hermetikus kapuk).
Kiemeli, a több tonnás, vastag acélból és betonból készült kapuk feladata, hogy elzárják a külvilágtól a föld alatti tereket. Megvédik a bent lévőket a külső robbanási hullámtól, a sugárzástól, a mérgező gázoktól és a vízelárasztástól. Emellett a metró alagútjaiban és állomásain elhelyezett kapuk segítségével a hálózat önálló, egymástól függetlenül hermetizálható szektorokra osztható.
„Ha az egyik szakasz megsérül vagy beázik, a többi szektor zárt és védett marad” – magyarázza.
Hozzáteszi, a hidegháború vége után a metró óvóhelyi funkciójának prioritása csökkent, de az elzárókapuk és a kapcsolódó gépészeti berendezések (szellőző- és szűrőrendszerek, vízellátás, aggregátorok) fenntartása és időszakos felülvizsgálata továbbra is a rendszerszintű biztonságtechnika része. Az M3-as metróvonal átfogó felújítása során ezeket a rendszereket is felmérték és korszerűsítették.
A rendszert és a védőkapuk működőképességét rendszeresen ellenőrzik. A Katasztrófavédelem és a BKV éjszakai üzemidőben úgynevezett szektorpróbákat tart, ahol élesben tesztelik a kapuk lezárását és a védelmi üzemmódot.
Lelépő