Ahogy május első reggelén egy régi szokás kel életre, a májusfa-állítás, amely éppoly színes, mint a szalagok, amelyek a fák tetején lengedeznek. A májusfa nem csupán egy díszített faág, hanem egy évszázadokon átívelő üzenet a természet újjászületéséről, a fiatalságról, az udvarlásról és a reményről.
A májusfa állításának gyönyörű hagyománya feltehetően kereszténység előtti időkből ered, hazánkban pedig már 1502-ből is fennmaradt róla írásos emlék. A májusfa eredetileg a tavasz diadalát ünnepelte, később pedig az udvarlás egyik legkedvesebb formájává vált. A legények titokban vágták ki, majd hajnalra virradóra díszesen felállították a kiválasztott lány udvarába.
A fa maga egy karcsú, magas, lombos tetejű ág, amelyet színes szalagokkal, kendőkkel, virágokkal, sőt, étellel-itallal ékesítettek. A fa nagysága nem volt véletlen: minél magasabb volt, annál komolyabb udvarlási szándékot jelzett. Ahol több udvarló is versengett a lány szívéért, reggelre akár több fa is sorakozhatott a kerítés mentén, és előfordult, hogy őrizni is kellett, nehogy rivális kezek eltüntessék.
Nemcsak szerelmes legények állítottak májusfát. Sok helyen a közösségnek is volt közös fája, amit pünkösdkor, zenével, tánccal, ügyességi játékokkal „kitáncoltak”. A májusfa megmászása, a ráakasztott borosüvegek és finomságok megszerzése a legények ügyességét is próbára tette. A győztes pedig akár pünkösdi király is lehetett egy évre.
Lelépő