Több száz táncművész végez idén Magyarországon a középiskolákban és az egyetemeken is jelentős számú művész kapja majd meg diplomáját. A hamarosan kezdődő vizsgaidőszak előtt, a Tánc Világnapja (április 29.) alkalmából kérdeztük a svájci Béjart Ballet magyar tagját, Kovács Zsolt Vencelt arról, mire kellene összpontosítaniuk a fiatal művészeknek azokután, hogy kézhez kapják bizonyítványukat.
Mint ismert: Kovács Zsolt Vencel az a táncos, aki harmadik éve tagja a világhíres Béjart Ballet társulatának. Előtte csak Markó Ivánnak sikerült férfi táncosként bekerülnie világhírű együttes csapatába ezután ötven évet kellett várni arra, hogy ismét magyar név is felkerüljön a Béjart Ballet fellépőinek listájára.
A művész minden végzős hallgatónak azt ajánlja, hogy bizonyítványuk átvétele után, „a test mellett foglalkozzanak sokat a lelkükkel, az elméjükkel is. Olvassanak, mert az olvasás tágítja a belső világot – és minél mélyebb a belső világ, annál hitelesebb lesz a mozdulat is.”
Szerinte az irodalomnak legalább annyira szüksége van a táncosokra, mint a táncosoknak a szépirodalom általi feltőltődésre. Mint mondta: a mozdulat, az izomerő és a technikai tudás mellett az igazi művészi fejlődéshez az olvasás is elengedhetetlen.
„Egy táncos nem csak a testével, hanem a lelkével is mesél – mondja –, ehhez pedig az irodalom végtelen kincsestárat ad.”
Hangsúlyozza, hogy a klasszikus irodalmat a táncművészet tartja sokszor életben, új életre kelti a nagy műveket a színpadon. Shakespeare „Rómeó és Júliája” például Prokofjev zenéjével és a balett mozdulataival válik időtlenné. Személyes példaként Kafka, A per című alkotását említi, amelyet többször is elolvasott, mielőtt eltáncolta volna a színpadon annak főszerepét.
„Az olvasás kimondottan sokat segített abban, hogy olyan átéléssel tudjam eltáncolni a szerepet, hogy Litvániában ezért korábban egy komoly díjat s kaptam. ” – mondta a táncos. Szerinte Shakespeare és Kafka, mellett, Austen, Tolsztoj, Dosztojevszkij művei ma is frissnek tűnnek a színpadon, mert a táncosok mozdulataiban születnek újjá.
Mint mondta: minden fiatal táncosnak érdemes a szövegekkel is dolgoznia, mert az olvasott történetek mélyebb érzelmeket, árnyaltabb kifejezést adnak a mozgásnak is. „Az irodalom táplálja a képzeletet – üzeni a diákoknak –, és a képzelet az, ami igazán életté teszi a táncot.” A tánc tehát nemcsak test, hanem gondolat és érzés is – könyvből és mozdulatból együtt is születhet a művészet.
A kortárs balett egyik legismertebb hazai alakja jelenleg Marcus Aurelius Elmélkedéseiben merül el. „Néhányan biztosan furcsállják, ha egy balettművész filozófiai klasszikusokat ajánl olvasásra a kezdő balerinák számára. Pedig a kapcsolat egészen természetes.
„A test fegyelmezése csak az első lépés. A gondolataink fegyelmezése a valódi művészet”
– nyilatkozta Kovács Zsolt Vencel, utalva a stoikus filozófia tanításaira.
Szerinte Marcus Aurelius, a római császár és gondolkodó ma is aktuálisak, amely szerint az ember legnagyobb hatalma önmaga fölött van. Ez a gondolat minden művésznek ismerős lehet: a fellépések előtti feszültség, a kudarcok kezelése, az örök tökéletesség utáni vágy – mind olyan kihívás, amit a lélek és az elme erejével lehet legyőzni. –mondta a Svájcban dolgozó művész.
„Az olvasás tehát nem pusztán kikapcsolódás egy balettáncos számára, hanem a művészet mélyebb megértésének egyik eszköze is lehet. Ahogy a testet nyújtani kell, úgy az elmét is edzeni – hogy ne csak a mozdulatok legyenek pontosak, hanem a mögöttük rejlő szándék is tiszta és stabil maradjon.” – mondta a végzős hallgatóknak szánt jó tanácsában a Béjart Ballet magyar tagja.