Karácsony napjai nem csupán az ünneplésről és a családi együttlétről szólnak, hanem évezredes hagyományokat őrző szokásokról is, amelyek ma is közel hozzánk hozzák a múlt idők karácsonyainak meghitt varázsát.
Ezek a népszokások, többnyire különféle hiedelmekből táplálkozva, nemcsak a családok életét színesítették, hanem a közösségi élményeket is erősítették.
A gonosz lelkek elűzése: zajkeltés és imádság
Karácsony estéjén, az Esthajnalcsillag feljövetele után, kezdetét vette az ünnepi vacsora, amelyet a család minden tagja közösen fogyasztott el. Előtte azonban a gazda a levegőbe lőtt, hogy a hiedelmek szerint elűzze a gonosz szellemeket. A gazdasszony mindent előkészített az asztalra, hiszen a vacsorát felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkozással kezdtek, majd a fokhagymát mézbe mártva, valamint díóbelet ettek, hogy megóvjanak magukat a gonosz erőktől.
Az állatok megünneplése
A ház körüli állatok gondos ellátása kiemelt figyelmet kapott karácsony napján. Sok helyen azt tartották, hogy az állatok ezen az éjszakán beszélni tudnak, és az emberek jóságát köszönhetik meg. Egyes vidékeken még kis karácsonyfát is állítottak az állatoknak, bár az egyház ezt a szokást pogány eredete miatt nem támogatta.
A karácsonyi asztal szimbolikája
A mai napig megmaradt hagyományok közül a karácsonyi asztal szerepe különösen fontos. Az ünnepi menüsorban hal, bejgli, díó és kerek alma kapott helyet, amelyek mindegyike jelentéssel bírt. Az alma szeletekésének hagyománya, miszerint annyi szeletet vágnak belőle, ahány családtag az asztalnál ül, a következő év egységét és összetartását szimbolizálja.
Regösénekek és bőségvarázslás
A karácsonyt követő napokhoz köthető a regölés szokása, amely István napjától egészen Újévig tartott. A regösök természetvarázsló dalokat és köszöntőket adtak elő, amelyekkel bőséget, szerencsét és párkapcsolati boldogságot kívántak a ház lakóinak. Énekükkel és játékaikkal a közösségekben erősítették a szövetséget és az ünnep hangulatát.
Betlehemezés: a születés csodája
A betlehemezés ősi hagyománya a bibliai történeteken alapul, amelyeket kezdetben templomokban, később házaknál adtak elő a gyermekek. Az álarcos játék résztvevői – angyalok, pásztorok, Mária és József – még ma is előadják Jézus születésének történetét, amit ajándékozás és vendéglátás követ.
Lelépő, fotók: Pexels, ToTu, Fortepan