2013. május 21. a magyar sporttörténelem egyik legtragikusabb napja. Ezen a napon maradt ugyanis örökre a Kancsendzönga ölelésében Erőss Zsolt és Kiss Péter.
A fiatal reménység és a tizennégy 8000-esből tizet megmászó legenda vágott neki a hegynek
Erőss Zsolt egy legenda, a nemzet legeredményesebb és legismertebb hegymászója volt, aki egy ígéretes magashegyi hegymászó-barlangásszal vágott neki a 8586 méteres Kancsendzöngának. Péternek ez volt az első nyolcezrese, a Hópárduc pedig fenn állhatott oxigén használata mellett Mount Everest csúcsán is 2002-ben, meghódította a Nanga Parbatot, a Gasherbrum II-mot, a Dhaulagiri-t, a Gasherbrum I-et, a Broad Peak-et, a Makalut, a Manaszlut és a Lhoce-t is. A tizennégy nyolcezres közül tizet kipipálhatott, így mindenki bízott abban, hogy nem csak a csúcsmászása lesz sikeres, hanem a hazatérése is annak ellenére, hogy ekkor már protézissel vágott neki az újabb expedíciójának.
Vidámság és öröm, majd egyre nagyobb csend
A két hegymászó május 20-án sikeresen felért a Kancsendzöngára. Bejelentkeztek, az alaptáborból őket segítő expedícióvezető szerint vidámak voltak, majd ereszkedni kezdtek. Ekkor fordult tragikusra a helyzet.
Erőss Zsolt leggyengült, lemaradt a fiatal társától,
állapota pedig olyannyira romlani kezdett, hogy már nem volt képes arra, hogy tovább menjen. Az éjszakát a halálzónában töltötte, 8300 méteres magasságban, extrém hidegben, de még ezt követően is képes volt arra, hogy hajnalban újra elinduljon az alaptábor felé.
Később az expedícióvezető és Erőss Zsolt ismét beszéltek, ekkor pedig Kiss Péter már ismét Erőss Zsolt mellett volt. A Himalája minden zord törvényszerűségét, racionalitást leküzdve, Péter barlangász elhivatottságából merítkezve példát mutatott emberségből, bajtársiasságból. Hogy tudta-e, hogy az életét kockáztatja, vagy csak a szíve vitte előre, nem tudni. Az azonban biztos, hogy
visszamászott a legendáért, majd együtt indultak tovább lefelé, az alaptábor irányába.
A helyzet tovább romlott, mondhatni minden összeesküdött a két magyar hegymászó ellen. Az expedícióvezető nem tudott rövid idő alatt segítséget szerezni a mentésükhöz, közben pedig egy lavna elsöpörte a kettest tábort az ott lévő hegymászók egy részével együtt.
A katasztrófa miatt a bevethető serpák figyelme is megoszlott.
Menteniük kellett volna a két magyart és keresniük a lavinában eltűnteket. Közben Péter elfáradhatott, kicsúszott az ereszkedés közben és lezuhant. Zsolt 8100 méter magasan elaludt egy sziklán, később azonban ismét megindult lefelé, de ezt követően többé senki sem látta.
Példaképekké váltak, emlékük pedig tovább él
A négyes tábor környékén keresték őket a serpák, ám egyiküket sem találták meg, így keresésüket május 22-én hivatalosan befejezték. Emlékük azonban továbbra is élénken él. A Bükki Nemzeti Parkban emlékhelyet alapítottak tiszteletükre, kopjafa és emléktúra őrzi emléküket. Péterről kisbolygót neveztek el, a róla elnevezett mátrai teljesítménytúrán pedig minden évben százak vesznek részt.
Erőss Zsolt emléke pedig örökké fennmarad Csíkszeredában, az ő nevét viselő városi sportcsarnoknál, a gyergyószentmiklósi mellszobránál, az orotvai emléktáblájánál. A 2022-ben bemutatott Magasságok és mélységek című film pedig felesége, Sterczer Hilda szemszögéből ábrázolja elvesztésének fájdalmát. Az alaptáborban mindkettejüknek emléket állítottak egy táblával, amin ez áll:
„Számunka nem tűnhetteK el soha, szellemiségetek örökre fennmarad!”
Lelépő, fotók: MTI, Archív