A Lelépő hivatalos Facebook csoportjának egyik tagja, Tokaji Tímea idén nyáron egy kisebb társasággal járta végig a Balaton Camino-t. Timi, Ildikó, Zsuzsa, Judit, Csabi és Dennis kutyus életre szóló élményeket gyűjtött ezalatt a tíz nap alatt, amiről örömmel meséltek magazinunknak. A testi és lelki töltődésről, a tervezésről, a változékony időjárás okozta kihívásokról és a legvarázslatosabb tájakról beszélgettünk Timivel.
Körtúra a magyar tengernél
A Balaton Camino útvonala Balatonfűzfőről indul, hogy aztán tíz nap alatt a magyar tengert megkerülve ott is érjen véget. Ti is ezt a klasszikus útvonalat jártátok végig?
Igen, a balatonfűzfői vasútállomás volt a kiinduló pontunk. Az óramutató járásával megegyező irányba (K-D-NY-É) haladtunk, majd zártuk be a kört tíz nap alatt. Az órám szerint a Caminónk teljes hossza, a délutáni parti sétákkal együtt 284 kilométer volt, ami 418.237 lépést jelentett.
Honnan jött az ötlet vagy az inspiráció, hogy nekivágjatok a túrának?
Ha jól emlékszem, két-három évvel ezelőtt jött velem szembe először a világhálón a „Balaton Camino” kifejezés. Mivel nagyon megtetszett az ötlet. Egyből elkezdtem utána olvasni, információt gyűjteni a Budavári Dóra, Rákász-Losonczy Judit és Scherer Anna által szervezett körökről és elhatároztam, hogy majd egyszer én is belevágok.
Ez az „egyszer” idén el is jött…
Mennyire volt jól járható az útvonal?
Nagyjából 80-85 százalékban a Balaton körüli bicikliúton mentünk. Azt tapasztaltuk, hogy a kerékpárosok figyeltek ránk, az esetek nagy részében jó előre jelezték, hogy jönnek mögöttünk. Persze mi is igyekeztünk az út szélén haladni, hogy ne akadályozzuk a forgalmat. A kerékpárút sok esetben teljesen árnyékmentes, a tűző napon majd’ negyven fokban nem volt egyszerű szelni a kilométereket.
Hogy pozitív példát is hozzak, felüdülés volt a balatonföldvári árnyékos platánsor. A bicikliút amúgy egészen jól ki van táblázva, eltévedni nem nagyon lehet. Mivel mi még szezon előtt elindultunk, a keleti és a déli part strandjaira mindenhol ingyen be tudtunk menni, így közvetlenül a víz mellett sétálhattunk. A mólókat, kikötőket is megnéztük, abban az esetben, ha nem jelentett sok plusz kilométert, hiszen abból bőven jutott minden napra.
Egyik láb a másik után, körülöttük a mesés táj
Melyik volt a leginkább embert próbáló szakasz?
A legnehezebb szakasz a kilencedik, tehát az utolsó előtti napra jutott. Zánkáról indultunk és Balatonfüredre tartottunk. Örvényesnél (ami nagyjából a napi távunk felét jelentette) már kezdtünk fáradni, de akkor az út mellett megláttunk egy hatalmas kiterjedésű, gyönyörű pipacsmezőt. Mint a gyerekek, szinte szaladtunk be a virágok közé. Közvetlenül a pipacsok után pedig egy levendulalabirintus fogadott bennünket. A virágok látványa pár kilométernyi útra feltöltött bennünket.
Aszfőn már fogytán volt a vízkészletünk, azonban az általunk megtalált három közkútból egy sem működött. Abban a hőségben biztosan nem akartunk neki vágni a hátra lévő hat kilométernek víz nélkül. Miközben azon tanakodtunk, hol tudnánk „feltankolni”, a község utolsó házainak egyikébe pont megérkezett a házigazda. A hölgy nagyon segítőkész volt, feltöltötte a kulacsainkat jéghideg vízzel.
Aszófő után letértünk a kerékpárútról és a 7303-as mellékúton baktattunk tovább Balatonfüred felé. A déli órákban ekkor legalább negyven fok volt, árnyék sehol, mi pedig rendesen kimerültünk. Kicsit letáboroztunk az egyik út menti bokor alá, mikor megállt mellettünk egy autó. A sofőr egy fiatal srác volt, megkérdezte, hogy rendben vagyunk-e, elvigye-e minket valameddig?
Abban a pillanatban végtelen hálát éreztem, hogy vannak még emberek, akik figyelnek az embertársaikra!
Megköszöntem neki az amúgy nagyon csábító ajánlatot, majd elmondtam, hogy gyalogos Balaton körön vagyunk. További jó utat kívánt nekünk, majd tovább gurult.
Elengedték a napi teendőket és csak a tájjal foglalkoztak
Az el Camino a túrázás mellett a lelki béke megatalálásáról is szól. A Balaton Camino is megadja ezt a plusz lelki töltetet?
Általában nem vagyok az a „túlaggódós” típus, de az első másfél napban még nem tudott leállni az agyam. Nézegettem a céges e-maileket, válaszoltam a partnereknek és azon kattogtam, hogy ki, mit és hogyan fog majd nélkülem megoldani. Aztán másfél nap után, mint egy varázsütésre ezt a gondolatot teljesen el tudtam engedni!
Onnantól kezdve csak arra figyeltem, hogy jobb láb, bal láb, jobb láb, bal láb és így tovább…
Lelki béke megtalálásának éppen nem nevezném ezt, de nagyon jó érzéssel töltött el, hogy nem kellett a szokásos napi teendőkkel foglalkozni, csak egyszerűen azzal, hogy menjünk és élvezzük a tájat!
Emellett a másik nagyon pozitív dolog az volt, hogy otthonól szurkoltak nekünk. Esténkén, mikor már megérkeztünk az adott napi szállásunkra, telefonon vagy üzenetekben elmeséltük, hogy mi történt velünk, éppen hol vagyunk, miket éltünk át, mi lesz a vacsi. Apróságnak tűnik, de mégis nagyon jó érzéssel töltött el, hogy vannak, akik figyelemmel kísérnek minket, lélekben velünk gyalogolnak. Ezek, illetve a nap közbeni kis bíztató üzenetek nagyon fel tudtak dobni!
Talán ezért is fordulhatott elő, hogy nekem egyszer sem volt holtpont a tíz nap alatt.
Gondos előkészületek után vágtak neki a balatoni körtúrának
Milyen tervezést igényelt a Balaton Camino-nak nekivágni?
Először is tavaly novemberben kitűztem a Camino időpontját. Aztán csemegéztem az útvonalak és útirányok között. Mikor ez nagyjából összeállt a fejemben, elkezdtem szállásokat nézegetni a tervezett megállókon, majd e-mailen felvettem a kapcsolatot a szállásadókkal. Féltem, hogy mivel nyári időpont, illetve egy éjszaka, nem lesz egyszerű a foglalás. Néhány helyről jött is a válasz, hogy minimum két éjszakára adnak ki apartmant, de szerencsére nagyon rugalmas és segítőkész szállásadókra is bukkantam. Sikerült mind a kilenc éjszakára megtalálni a megfelelő szállást.
A következő fontos dolog a menetfelszerelés összeállítása volt. Megvettem a hátizsákot, a túracipőt, egy lecipzározható szárú túranadrágot, túrazoknikat illetve kis kiszerelésű neszesszert. A többi „apróság” tulajdonképpen már a rendelkezésemre állt itthon. Törekedtem rá, hogy ne legyen túl nehéz a táska, de 1,5 liter vízzel együtt így is nagyjából nyolc-kilenc kilogrammot nyomott. Utólag persze jópár cucc feleslegesnek bizonyult (sporttörölköző, esőkabát, hosszú ujjú felső, powerbank…), de
előre nem tudhattuk, mire nem lesz szükség.
A főnökömnek jó előre, még tavaly télen jeleztem, hogy majd nyáron két hétre Balaton körre megyek. Szerencsére ő is nagyon rugalmasan állt a dologhoz.
Viszont volt olyan, amihez sajnos nem sikerült magunkat tartani. Ezek az előre betervezett, napi kitérők voltak. Szerettük volna megnézni a siófoki víztornyot, a Szigligeti várat, a Gömb kilátót, a Folly Arborétumot. Nagyon hamar rájöttünk, hogy
a napi átlag 26-28 kilométerbe több plusz már tényleg nem fér bele.
Ami a fizikai felkészülést illeti, nekem január elejétől a júniusi Caminóig nagyjából 250 kilométernyi túra került a lábamba. Mátra, Medves fennsík, Visegrádi hegység – mind szuper felkészülés volt, ezúton is megragadom az alkalmat és köszönetet mondok érte! A csapat többi tagja különböző edzettségi fokkal indult útnak, a kitűzött távokat mindannyian teljesítettük.
Az egyik kulcs a logisztika a sikeres Balaton Camino-hoz
Hogy képzeljük el a túrátokat a szálláshelyek megtervezése, étkezés szempontjából?
A szálláshelyek kiválasztása az alapján történt, hogy mi volt elérhető adott időpontban, adott helyen, egy éjszakára. Fontos volt, hogy legyen felszerelt és az ágy ránézésre kényelmes. Igyekeztem a kerékpárúttól nem túl messze foglalni, illetve megnéztem azt is, hogy bolt van-e a közelben. Utólag mondhatom, hogy szinte az összes választás nagyon jól sikerült, minden szállás más-más okból marad emlékezetes- A többiek viccesen el is neveztek „szálláskirálynak”.
Ami az étkezést illeti, mi is meglepődtünk rajta, de nem igazán voltunk nap közben éhesek. Inkább azért ettünk, mert tudtuk, hogy a szervezetünknek szüksége van rá. Cserébe viszont nagyon sok folyadékot ittunk, illetve minden nap jutalmaztuk magunkat egy-egy jégkrémmel, hideg kólával, limonádéval vagy jeges kávéval. Az éppen aktuális szállásra megérkezve megvettük a vacsit (legtöbbször mikrózható készétel vagy valamilyen saláta virslivel), a másnapi reggelit és a nap közbeni szendvicsnek valót, zöldséget, gyümölcsöt.
Az étkezéssel kapcsolatban volt egy vicces dolog. A hétfő délutánunkat Badacsonytomajon töltöttük. Szerettünk volna étterembe menni, de a Google térkép szerint a gyalog elérhető éttermek egytől-egyik zárva voltak. Megkérdeztük a szállásadót, hogy mi ennek az oka? Azt válaszolta, hogy Tomajon a hétfő ilyen „gyenge” nap, nem nagyon van nyitva semmi. Másnap délután Zánkára érkeztünk, gondoltuk, akkor itt ülünk be valahová. Elő a Google térkép, keresés, minden zárva a környéken. Itt is megkérdeztük a szállásadónkat, és kiderült, hogy Zánkán meg a keddi nap a „gyenge”. Már előre nevettünk, hogy szerdán vajon Füreden fogunk így járni? (Nevet.)
Rejtett titkok is feltárultak
Az időjárás mennyire volt kegyes hozzátok? A mostani nyár vagy nagyon esős vagy nagyon forró. Egyik sem túl ideális a túrázáshoz.
A nagy esőzéseket elkerültük, ez annak volt köszönhető, hogy a Balaton Camino-t még áprilisban, a tervezettől két héttel későbbre halasztottuk. Utólag derült ki, hogy ezzel mekkora nagy szerencsénk volt! Az első négy napban teljesen ideális volt a hőmérséklet, a parton néha fújt a szél. Utána viszont beütött a hőség. Hiába indultunk el reggel hat-fél hét körül, a nap közbeni forróság még bőven út közben ért minket. Minden esetre utólag megbeszéltük, hogy sokkal jobban jártunk a meleggel, mint a szakadó esővel!
Az út során milyen rejtett, titkos kincseket, különleges arcát fedeztétek fel a Balatonnak?
Nagyon szeretek fotózni, az út során ezért végig igyekeztem nyitott szemmel járni és észrevenni a különlegesebb dolgokat. Sok igényes, kézműves házszámot, érdekes kerítést, aszfaltra vetülő árnyékot, szép növényt, takaros kertet, díszes kiegészítőket, ötletes graffitiket, csodás kis öblöket, hangulatos házikókat láttam. A Balaton pedig minden nap más és más arcát mutatta.
A szürke, haragosan hullámzótól az alig fodrozódó türkizszínűig minden árnyalatában meseszerű volt.
Aki gondolkozik azon, hogy vágjon-e bele a Balaton Caminóba, annak meleg szívvel ajánlom, mert tényleg nagy kaland! Tervben vagy egy őszi kör is, hiszen a táj csodálatos lehet arany, bordó, barna színekben pompázva!
Lelépő, fotók: Tokaji Tímea