Lelépő
Image default

A régi magyar népi építészet egyedüliként megmaradt kincseit őrzi ez a szabadtéri falumúzeum

Az országban több, méltatlanul keveset emlegetett falumúzeum is megtalálható. Ilyen a Szalafő-Pityerszeren lévő skanzen is, amely az őrségi népi építészet megmaradt kincseit őrzi. A gyönyörű szabadtéri múzeumról Keresztes Csaba készített látványos fotókat és osztotta meg a Lelépő hivatalos Facebook csoportjában.

Több mint ötven éves a szabadtéri falumúzeum az Őrségben

A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága 1970-ben Szalafő-Pityerszeren három portát vásárolt meg a őrségi szeres település forma megóvása érdekében. Ezek a porták összesen tíz épülettel és 3926 négyszögöl területtel rendelkeztek, továbbá tartozott hozzájuk egy gyümölcsös és két vízgyűjtő tóka is.

A fő cél az volt, hogy a helyszínen egy szabadtéri néprajzi múzeum jöjjön létre.

Az épületeket végül helyreállították és az eredeti funkcióiknak megfelelően rendezték be őket.

Igazi népi építészeti kuriózumok tekinthetők meg

Pityerszer nevét valószínűleg a pityer nevű madártól kapta, melynek nagyobb tömege itt volt otthonos, bár mások szerint a nevét a pacsirtáról kaphatta. A szabadtéri falumúzeum sikerrel megőrizte a régi népi építészet remekeit, így az épületek ma is eredeti kinézetükben láthatók. Kiemelkedő nevezetességei közé tartozik a „kerített ház” és az emeletes kástu.

Utóbbinak országszerte ez az egyetlen példája.

A kástu mellett látható az ún. „tóka”, mely az itatóvíz gyűjtésére és tárolására szolgált, sőt, szükség esetén a főzéshez is használták a vizét.

Az Őrségben elterjedt volt a füstösház

A terület legősibb háztípusa a füstősház volt, melynek egyetlen, nagyméretű, fűthető helyisége volt, ami a mai konyhával felelt meg. Itt elfért a nagycsalád, és egyszerű berendezése az alapvető életfunkciók ellátását szolgálta. Azonban a füst eltávolítása problémát jelentett, mivel a füst a lakótérben terjengett és az ajtó felső részén vagy a füstnyílásokon keresztül távozott.

Az Őrségben a szegényebb családok használták ezt a típust, míg a módosabbaknál már a cserépkályhás szoba és a tüzelőpadkás kemencével ellátott házak voltak jellemzőek a 17. század végétől kezdve. A füstöskonyhás-szobás háztípus a 19. század közepére teljesen kiszorította a füstösházat.

A kástu és a kerített ház

Az 1. portához tartozó legértékesebb épület az emeletes kástu, mely mellett egy kertelt vízgyűjtő tóka is helyet kapott. Ezen a portán található még egy pajta is, mely a 20. század elején épült. Ennek egyszerű kialakításában hosszanti oldalain kétszárnyú kapuk biztosították a szekerek áthaladását, míg a kástu felőli részen egy kis ajtó szolgált személybejáróként.

A 2. portához tartozó legérdekesebb épület a három oldalról kerített ház. Ez az épület a 19. század elején készült, keresztvéges boronafalakkal, ollólábas tetőszerkezettel és zsúpfedéssel. A homlokzatán a szoba és az istállói részen csonkakontyos, nyitott oromzat látható.

A padlástéren a nyitott oromzatnál fonott méhkas és két darab fütölthústartó is megtalálható. Az udvar egyik oldalán helyezkednek el a lakóhelyiségek, míg a hátsó részen két ól és egy istálló található. Az épület U alakban egy belső udvart zár körül, mely egykor trágyadomb volt. Régebben a negyedik oldal is zárt volt, és egy nagy zsúpfedeles kapu vezetett ide.

Lelépő, Fotók: Keresztes Csaba

Kapcsolódó