A január közepén zajlott le a Körös-Maros Nemzeti Park területén a nemzetközi túzok szinkronszámlálás. Ennek során összesen hatszáznegyvenegy madarat regisztráltak. A számok azt mutatják, hogy az állomány stabil, sőt évről-évre növekszik.
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül három tradicionális túzokélőhely van:
a Dévaványai-Ecsegi puszták, a Kis-Sárrét és a Csanádi puszták.
Kiderült, hol van a legtöbb túzok
A nemzeti park tájékoztatása szerint a legjelentősebb állomány hosszú évek óta a Dévaványai-Ecsegi pusztákon él. A területen most kiemelkedően jó eredmény született: ötszáznegyvenhárom túzokot sikerült megszámolni.
Ebből háromszáz a kakas, kétszáznegyvenhárom pedig a tojó.
A Csanádi puszták térségében a számláláskor csupán huszonkilenc példány – nyolc kakas és huszonegy tojó -, volt jelen. Szintén jól alakult a kis-sárréti, Vésztő környéki telelőállomány létszáma. Itt hatvannyolc tojót és egy kakast regisztráltak a szakemberek. Mindemellett nagyon jelentős volt a Nagyszalonta környéki telelőállomány is. Úgy tudni, a korábbi időszakban mindig szolidabb létszámot produkált, most viszont több mint hetven példányt számoltak a partiumi kollégák.
Máshol bukkantak fel a nemzeti park túzokai
A Körös-Maros Nemzeti Park meglátása szerint ezek a számok a téli állományra teljesen optimálisak. Különösen bizakodásra ad okot, ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédos, bihari tájegység környezetében lényegesen megnőtt a telelőlétszám. Ez pedig óhatatlanul felveti azt a lehetőséget, hogy esetleg az ő illetékességi területükről származó,
a Füzesgyarmat térségéből hiányzó madarak lehetnek az ottani területeken fellelhetők.
„Feltételezhetően a nagyszalontai állományban is vannak Dévaványáról származó madarak, mivel a számlálás végzésekor egy Dévaványán színes gyűrűvel ellátott példány is szem elé került” – teszik hozzá. Kiemelik, ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ebből a térségből származó egyedek is megjelentek Nagyszalonta térségében.
Közepes méretű csoportosulások a jellemzők
A nemzeti park munkatársai kevés helyen figyelhettek meg nagy csoportosulásokat a túzokoknál. Ahogy fogalmaznak, inkább a harminc-ötven példány körüli, közepes méretű csoportosulások előfordulása volt jellemző.
Két élőhelyen azonban sikerült számba venni egy kilencvennyolc példányos és egy száztizennégy példányos csapatot is. Jellemzően ezekben az időszakokban még külön csapatokban, de egymás közelében telelnek a tojók és a kakasok, de most előfordultak vegyes ivarú csapatok is.
Lelépő, fotók: Illusztráció