Torockó építészeti öröksége, a fehér házak, a klasszicista homlokzatok és az egyedi díszítések ma is a település legnagyobb értékei. Az itt élők büszkén őrzik ezt a kincset, amely nemcsak Erdély, hanem a Kárpát-medence egyik legszebb településévé teszi Torockót. A fotókat Keresztes Csaba készítette és osztotta meg a Lelépő hivatalos Facebook csoportjában.
A festő erdélyi település, Torockó, nemcsak lenyűgöző természeti környezetével, hanem építészeti örökségével is megragadja az idelátogatók figyelmét.
Az egykor virágzó bányavárosépítészeti kincsei hűen tükrözik a múlt kettősségét: a városi igényekhez igazodó, ugyanakkor mélyen gyökerező helyi hagyományokat. A Főtéren és a környező utcákban sorakozó hófehér házak története az erős polgári öntudatról, a népi kultúra élni akarásáról és a gazdasági változások erejéről mesélnek.
A múlt öröksége: a bányászattól a mezőgazdaságig
A 19. század elején Torockó vasbányászatára épült gazdasága virágzott. A bányászat alkonya azonban új irányt adott a település életének, a mezőgazdaság és a falusi életforma felé terelte a lakosságot.
A gazdasági váltás paradox módon konzerválta a település hagyományos arculatát.
Ha a vasipar tovább élt volna, valószínűleg szürke gyárkémények és rideg lakótelepek árnyékolnák ma Torockó égboltját, és eltűntek volna a városias hangulatú tér klasszicista épületei.
A Főtéren található házak szigorú rendje, klasszicista homlokzatai és díszítései ma is egy gazdag, polgárosodó közösség emlékét őrzik. Az itt sorakozó épületek egyszerre mutatják a városi hatások befogadását és a helyi mesterek tehetségét, akik
az európai építészeti trendeket népi motívumokkal gazdagították.
Torockó főtere, a közép-európai településformák mintájára négyszög alakú. A közepén egy unitárius templom áll, amelynek kőfala a 19. századi iskola épületeivel és az 1882-ben alapított tűzoltóállomással alkot harmonikus együttest. A tér déli oldalán a görögkeleti templom és egy 1977-ben épült tömbház található, amelyek az építészeti harmóniát némileg megbontják, ám jól szemléltetik a történelmi változások hatását.
A fehér házak díszítőművészete
A torockói házak homlokzata egytől egyig mestermunka. A fehérre meszelt falakat vízszintes övpárkányok és gazdagon díszített ereszpárkányok tagolják.
Az ablakok alatt geometrikus motívumok, az ablakkeretek felett íves, virágszirmos stukkók teszik egyedivé az épületeket.
A házak tetőszerkezete alatt található nagy ablaknyílások egykor mezőgazdasági termények tárolását segítették, míg a boltozott pincék vasáruk elhelyezésére szolgáltak. A kovácsoltvas elemek, mint a díszes ablakrácsok, zárak és ajtókilincsek, különleges kézműves értéket képviselnek.
A századfordulón Torockó élete szinte kisvárosi nyüzsgést mutatott. A Főtér tele volt vegyeskereskedésekkel, kocsmákkal, cukrászdákkal és postával. Az épületek között volt vendégfogadó, mészárszék és takarékpénztár is, amelyek ma már csak emlékekben élnek tovább. A bányászat hanyatlása megállította ezt a fejlődést, de éppen ez mentette meg a település arculatát attól, hogy teljesen átalakuljon.
Lelépő, fotók: Keresztes Csaba