Lelépő
Image default

„Erdélyt csak sodródva lehet megismerni” – Térj haza, Vándor! interjú

Adott egy webprogramozó, aki szabadidejében bejárja Erdély minden szegletét, hogy aztán a begyűjtött élményekből, információkból, tapasztalatokból töltekezve immáron öt éve meséljen. Meséljen a varázslatos tájakról, az ott élő emberekről, a hagyományokról, a tündérekről és az óriásokról. És példát mutasson a gyökereinkhez való ragaszkodásról és az abból való építkezésről is. A Térj haza, Vándor! oldal megálmodójával és szerkesztőjével, Molnár Szabolccsal beszélgettünk.

Az íróasztal mögül a természetbe

Idén szeptemberben lesz öt éves a Térj haza, Vándor! nevű oldalad. Mit találtál meg a természet és a kulturális örökségek fotózásában?

Inkább a kérdés az, hogy mit vesztettem el menet közben? Egy olyan faluba, egy olyan világba születtem bele, ahol nem volt internet, mobiltelefon sem. Szinte teljesen önellátó gazdasága volt minden egyes családnak, és annyira összhangba tudtunk élni a természettel, hogy nem csak a másnapi időjárást olvastuk le a körülöttünk levő jelekből, de ha felnéztünk az égre, akkor a nap állásából öt-tíz perces hibahatáron belül megmondtuk a pontos időt is.

Most pedig egy városban élek, irodában dolgozok webprogramozóként, napi nyolc órán keresztül három képernyőt bámulok. Ha pedig hazaérek, hobbiból további négy-hat órát ülők a képernyők előtt. Az időjárás jelentést az okoskarkötőm szolgáltatja, és akkor is inkább ennek akar hinni az ember, ha közben odakinn teljesen más a valós időjárás.

Így hát, amit csinálok, nem más, mint a múlt apró emlékeinek feldolgozása, értelmezése, közben a jelen keresése, amely pillanatok alatt múlttá változik, időt se adva nekünk a megértésére. És természetesen reménykedek, hogy ezáltal egy szebb jövő felé terelem a vizek folyását.

Utazás, felfedezés, mesélés

A Térj haza, Vándor! oldalt jóval több, mint egy fényképalbum. Mindenhez van egy érdekes történet, egy sztori a múltból, egy a jelenből, egy íz, egy illat, valami, ami közelebb hozza az olvasót. Ráadásul mindezt olyan insider információkkal is feldobod, mint például az aktuális időjárás az adott úti cél közelében, vagy éppen milyen nehezítő körülmény vár a kirándulókra. Ezeknek az információknak a begyűjtése sok kutatómunkával jár?

Igen. Először csak pár gondolatot osztottam meg a képeim mellé, de azt kell tudni, hogy 2018-ban a Google Térképen nagyon kevés cég, illetve turisztikai célpont képviseltette magát. Gyakorlatilag vaktában tapogatózott a kiránduló, ezért adta magát az ötlet, hogy információs boxokat készítsek. Manapság szerencsére már sokkal jobb a helyzet, nagyon sok esetben a Google Térkép a legmegbízhatóbb információforrásunk utazás közben.

Ami pedig a kutatást illeti, mindig az a legjobb, ha a helyszínen tudok adatokat gyűjteni. Lefotózok minden egyes táblát, programot, belépők árát, hiszen ezek leghitelesebb adatok. A történelmi hátteret már sokkal nehezebb felkutatni az interneten. Ez már alapos kutatómunkát igényel, akár napok kérdése is, hogy le tudjak írni három bekezdést, annyira kaotikusak a fellelhető adatok.

Minden egyes helyszín egyből felkerül a Erdély kvízjátékba, a bejárt helyek térképére, és újabban azzal kísérletezek, hogy minden egyes cikket felolvasson egy algoritmus nekünk. Ez nagyon drága mulatság, de sokat segít azoknak, akik gyengén látnak, vagy akiknek nincs idejük olvasni. De akár az autópályán autózás közben is megismerhetjük az adott helyszínt, ahova épp tartunk.

Mindenben ott van valami különleges, amiről lehet mesélni

Azt lehet tudni, hogy jelenleg hány bejegyzésnél jársz, hány erdélyi kincset mutattál már be az oldaladon?

Ha csak szigorúan az olyan helyszíneket és programokat vesszük, amelyek egy bizonyos ponthoz köthetőek a térképen, akkor több mint százötven bemutatónál járok. De néha szoktam még írni beszámolókat különböző eseményekről vagy egy-egy vadon élő állatot is bemutattam, a természetben előforduló virágokat szín szerint csoportosítva. Így, ha mindent összeszámolunk, már több mint kétszáz ismertetőnél járok.

Ezek közül van olyan, amit különösen szerettél, vagy ahová gyakran visszatérsz?

Az ember sok mindenhez tud kötődni. Ahol egy kis csendre, nyugalomra lel, oda mindig visszavágyik. Ahol valami egyedi kalandban van része, azt sokáig emlegeti. De ha észrevesszük magunkon a felfedezést, hogy a nyugalom belülről fakad, magunknak kell megteremtsük, és a helyszín csak segít ebben, akkor simán működik az, hogy mindig más-más helyszínt keresünk fel és ugyanazt az érzést kapjuk.

Így leginkább visszajárója csak a szűkebb szülőföldemnek, a Sóvidéknek vagyok.

Sóvidék, ahol igazán erős gyökeret lehet ereszteni

Mesélnél egy kicsit róla?

Azt tudni kell, hogy az erdélyi, vidéki környezetben jelentős etnikai és társadalmi változások zajlanak. Faluról városra megy tanulni a diák, majd ott ragad. A városi ember megunja a városi életet, és kiköltözik falura, de ő ritkán akar részese lenni a falusi társadalomnak. Nagyon sok erdélyi faluban a magyart, más nemzetiségű emberek váltják fel. Ilyen szempontból a szülőföldem, a Sóvidék nagyon szerencsés helyzetben van. Parajdon a sóbánya, a szovátai sós tavak, a korondi turizmus egy

olyan alappillért adnak az élethez, amely segíti, hogy sokkal erősebb gyökereket tudjon ereszteni az ember az életben.

Tehát egy fokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, számos új lehetőség nyílik meg a sóvidékiek előtt. Viszont az már másik kérdés, hogy ezeket a lehetőségeket hogyan tudjuk kihasználni, és mit kell feladjunk ezért, és hova fejlődünk a jövőben. Hol vannak már a bivaly csordák? A kalákában végzett mezei munkák, ahol zenészt fogadott a gazda?

Mesélünk-e még a Sóvidéken élt tündérekről a gyerekeinknek?

Egyiptomban állatfejű Istenek vannak a piramisok falán, és az egész világ a csodájára jár. A Sóvidéken egy varázserejű macska és kakas épített várat, de nem maradtak fel képi ábrázolások, és így manapság szinte a vár köveit sem lehet megtalálni. Rengeteget tudnék mesélni, mert még mindig nem beszéltünk az Erdélyben élt óriásokról sem. De hát ezért van a Térj haza, Vándor! oldal, hogy minél több történetet tudjak elmesélni.

Hagyd, hogy magával ragadjon Erdély!

Aki most jár először Erdélyben, mire készüljön és mitket tekintsen meg mindenképpen?

Amit nem szoktak elmondani Erdélyről, hogy az erdélyi turizmus még mindig nagyon gyerekcipőben jár. Sarkítva: aki szereti a zakuszkás kenyeret és a szilvapálinkát, az jól fogja érezni magát Erdélyben, mindenki más meg vakarhatja a fejét. Mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy ne az szerint induljon el, hogy melyek a top helyszínek, amelyeket mindenképp ki kell pipálni, hanem azt, hogy az szerint válasszon, ami igazán érdekli. Majd próbáljon minél alaposabban utána járni a lehetőségek gyakorlati oldalának.

Szerinted mi adja Erdély esszenciáját?

A sodródás.

A Gyűrűk urában hangzik el, hogy „veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.” Nos ez hatványozottan igaz, ha Erdélyben járunk, de Erdélyt valójában csak így, sodródva lehet megismerni. Ezért hát bátran sodródjunk, lehetőleg minél több ideig. Szeretettel várunk mindenkit Erdélybe!

Lelépő, fotók: Molnár Szabolcs, Térj haza, Vándor! weboldala

Kapcsolódó