1879. március 12-én, hajnali két órakor betört az árvíz Szegedre, mintegy hatvanezer embert téve hajléktalanná. A szegedi nagy árvíz akkora pusztítást okozott, mint a török, de egy új korszak kezdetét is jelentette.
Ha talán Szeged az egyetlen olyan város hazánkban, amely saját időszámítással rendelkezik: beszélhetünk a „víz előtt” és a „víz utáni” időszakról.
Az új időszámítás kezdete pedig 1879. március 12.
Borítékolható volt a tragédia
A 19. században a Tisza-szabályozása nem vezetett eredményre, hosszú éveken keresztül ott lógott a szegediek feje fölött a víz pusztító erejének veszedelme. A nagy árvíz előtt három évvel már komoly árvízveszély fenyegette a várost. Akkor a tragédiát sikerült megakadályozni, azonban 1878 karácsonyától kezdve folyamatos rettegésben éltek az emberek.
1879. március 12-én éjszaka, a Tisza árvíz átszakította a Szegedtől északra lévő töltéseket, így az árhullám szabályosan hátba támadta a várost. A hatalmas víztömeg Rókus felől öntötte el a várost. A város legősibb része, a Palánk, ahol a mai Fogadalmi templom áll, száraz maradt, Szeged többi részét azonban elborította az ár.
Az árvíz pusztítása felfoghatatlan volt
A korabeli információk szerint a hetvenötezer lakosból hatvanezren hajléktalanná váltak, százötvenegyen hunytak el, ötezernégyszázötvennyolc ház omlott össze. A legtöbb az árvíz betörésének első órájában roskadt össze.
Az akkori vízállás ma is jól látható a zsinagóga és az alsóvárosi templom falán.
Visszatértek a holtak is. A hatalmas vízár feláztatta a sírhantokat, kimosta belőlük a koporsókat, amelyek aztán az árhullámmal együtt az elhagyatott utcákon kísértettek. Ladikosok próbálták menteni az élőket, a mentésben részt vettek makóiak és hódmezővásárhelyiek is.
Úgy tudni, a híres magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar sem maradt tétlen.
Romjaiból született újjá Szeged
Az újjáépítés nem csak hatalmas feladat volt, de elképesztő összegeket emésztett fel. Az újjáépítési tervet Lechner Lajos készítette. Megszületett a Szegedi Nemzeti Színház, a Törvényszéki palota, felújították a Városházát és a Piarista Gimnáziumot.
Több mint kétezerhatszáz lakóház épült, kialakult a belváros eklektikus arca. Négy évvel később Szeged főnixként támadt fel, hogy megerősödve dolgozza fel, de őrizze meg a nagy árvíz traumáját.
Kedd hajnalban, pontban két órakor ismét megszólaltak a harangok, köztük szegedi Dóm 8,5 tonnás harangja is, mely Magyarország második legnagyobbja, hogy hirdessék:
„Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban.” (Zsoltárok 93,4)
Lelépő