Van a Balaton déli partjától nem messze, a zöldellő somogyi dombvidéken egy különös hely, ahol a természet és a történelem szinte lélegzetvételnyi közelségbe kerül egymással. A somogyvámosi pusztatemplom romjai nem csupán egy letűnt kor tanúiként állnak az ég felé, hanem valóságos zarándokhellyé válnak mindazok számára, akik a múltat keresik, és a jelen csendjében is képesek meghallani az idő suttogását.
A magányos torony, mely egykor templomként szolgált, ma már csak egyetlen falával és félköríves ablakával őrzi az évszázadok nyomát.
Az oszmán idők viharait, háborúk zúgását túlélő falak közt most vadvirágok nyílnak, és madarak raknak fészket.
Mintha maga a természet is gondoskodna róla, hogy az elnémult harangok helyén is élet maradjon.
A torony nyugati falának ablakában egy madárfészek bújik meg, jelképes békejobbot nyújtva a régmúlt viharai után. A templom történetéről ugyan nem maradtak fenn írásos emlékek, ám a helyi hagyomány szerint nem más, mint Koppány vezér fiának, Kupának sírhelye volt a templom.
A romok ma is megközelíthetők, a torony ugyan zárva van, de az építmény látványa a környező búzatáblák zöldjéből kiemelkedve önmagában is maradandó élmény. A kövek közül előbújó növények, a fészek csendes lakója, és a mozdulatlan kőfalak méltósága különös áhítatot ébreszt a látogatóban.
A lenyűgöző fotókat Futó Marianna készítette, aki a Lelépő magazin hivatalos Facebook-csoportjában osztotta meg ezt a ritka pillanatot, amikor múlt és jelen, ember és természet ilyen tiszta harmóniában találkozik.
Lelépő