A szaloncukor története sokkal messzebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk, és meglepően sok nemzet formálta a ma ismert édességet.
Franciaország tényleg a finomságok őshazája
Bár sokan gondolják, hogy a szaloncukor igazi magyar különlegesség, gyökerei a 14. századi Franciaországig vezethetők vissza, ahol már említést tettek egy fondant alapú cukorkáról. Sőt, egyes források szerint török édességkészítők is készítettek fondanthoz hasonló gyümölcsös édességeket Magyarországon.
A papírba csomagolt cukorka gondolata szintén Franciaország szülötte.
Egy bizonyos Papillot nevű cukrászmester műhelyében született meg a koncepció, amikor egy inas, titkos szerelmes leveleit édességekkel rejtegette. Minden csokoládét fehér papírba csomagolt, és szerelmes idézetekkel díszített. Miután Papillot rájött az inas trükkjére,
bosszankodás helyett üzleti lehetőséget látott az ötletben, és színes papírba csomagolt csokoládékat kezdett gyártani.
Az új édességek hatalmas sikert arattak, különösen a karácsonyi időszakban, amikor a bevagdosott selyempapír szélek ma is emlékeztetnek a szaloncukor csomagolásának formájára.
A szaloncukornak nincs párja a világon
Az édesség magyar adaptációja azonban egyedivé tette a szaloncukrot. A karácsonyfára akasztás szokása egyértelműen hazai találmány, amely a reformkorban bontakozott ki. A 19. századi szalonokban divatos volt apró cukorkákkal kínálni a vendégeket, és ezek a díszes édességek hamarosan felkerültek az ünnepi fákra is. A hagyományt Jókai Mór írásaiból ismerjük:
az 1870-es években már „szalonczukkedli” díszítette a családi karácsonyfákat.
A szaloncukor nagyüzemi gyártásának úttörője Magyarországon Stühmer Frigyes volt. Ő kezdett először csokoládés szaloncukrokat készíteni, és az ő üzletének utódai vezették be a csokimikulás és egyéb karácsonyi figurák gyártását.
Az 1900-as évek elején a cukrászok valódi művészetet vittek az édességek csomagolásába: egyedi sztaniolpapír minták közül választhattak a vásárlók, sőt a csomagolásra képecskéket is ragasztottak. A selyempapír végét gondosan rojtozták, először kézzel, majd szaloncukor-rojtozó géppel.
A két világháború között a szaloncukor még inkább a karácsonyi ünnepek szimbólumává vált. Budapest és a vidéki városok cukrászdái saját készítésű édességekkel díszítették fel karácsonyfáikat, amelyeket az ünnepre látogatók akár meg is rendelhettek. A legnépszerűbb cukrászdák titkos receptjeit évszázadokon át őrizték, és az ünnepi időszakban hatalmas mennyiségű csokoládét dolgoztak fel.
Ma már el sem tudjuk képzelni a karácsonyt a fényesen csillogó szaloncukrok nélkül. Ahogy a fenyőfa illata betölti az otthonokat, a szaloncukor is megidézi a múlt hangulatát – a szalonok eleganciáját, a családi összejöveteleket és az ünnepi édességek iránti szeretetet. Így vált a szaloncukor Magyarországon a karácsonyi ünnepek egyik legkedvesebb jelképévé, amely évről évre visszacsempészi a tradíciók meghittségét az ünnepekbe.
Lelépő, fotók: Fortepan és unsplash