Lelépő
Image default

Szalmabálán önfeledten játszó rókákat örökített meg egy magyar fotós

Csézsa Pusztaszabolcs határában kapta lencsevégre a pajkos rókákat, akik egy szalmabálán találták meg a lehető legtökéletesebb játszóteret maguk számára. A fiatal fotós hölgy azt mondja, jókor volt jó helyen, de imádta minden percét a felejthetetlen látványnak.

„A fiatal rókák játékáról készült fotókat Pusztaszabolcs határában készítettem az egyik tarlóföldön. Jókor voltam jó helyen és szerencsémre még a szalmabálákat sem szállították el” – meséli a Lelépő kérdésére Csézsa. Hozzáteszi, a kora esti órákban, fél hét körül ért ki, a termőföld széléről pedig azonnal megpillantotta az állatokat, akik kergetőztek, játszadoztak, közben azért pockokra is vadásztak.

Hihetetlen élményt, felejthetetlen pillanatokat okoztak a rókák a fotós számára

„Sokféle érzés keringett bennem, de főleg az a hatalmas boldogság, hogy részesülhetek egy ilyen élményben. Ha lettek volna szárnyaim, felszálltam volna örömömben.” – mondja lelkesen. Ugyanakkor az is járt a gondolataiban:

csak el ne szúrja, el ne szaladjanak előle a rókák.

Éppen ezért óvatosan kezdett lépkedni, de persze a tarló ropogott a lába alatt. Ekkor körülbelül tizenöt méterre lehettek tőle az állatok, így jobbnak látta, ha a tarló melletti gazos területen halad tovább.

„A gyom szinte teljesen eltakart engem. Miközben lépkedtem, folyamatosan fülig ért a szám és csak fotóztam, és osztoztam abban a végtelen szabadságban és gondtalan örömben amiben ők épp játszadoztak” – meséli.

Egy órán át tartott a róka-móka

Egy órán keresztül cserkészte őket, végül pedig csupán öt méterre volt a rókáktól, akik eközben csak önfeledten szaladgáltak egyik báláról le – a másikra fel ugrálva harapdálták, lökdösték egymást, sőt, még marakodtak is. A fiatal fotós azt mondja:

alig bírta ki nevetés nélkül, annyira viccesek és ugyanakkor aranyosak voltak az állatok.

Csézsa nem tudott azonban teljesen észrevétlen maradni és bár egy órán keresztül viháncoltak, mit sem törődve azzal, hogy a fotós közeledik feléjük, volt egy pont, amikor azt mondták: eddig és ne tovább!

„Végül már három méterre lehettem, amikor az egyik földön lévő róka elkezdett ugatni jelezve, hogy túl közel vagyok már. Pár percig mindegyik figyelt, hogy történik-e valami, én pedig mozdulatlan voltam. De sajnos hiába, mind beszaladtak a vetésbe” – teszi hozzá.

Lelépő, fotók: Csézsa fotó

Kapcsolódó