Külsővat határában, Bánhalmapusztán áll egy kastély egykor a vidéki elegancia és a főúri élet szimbóluma volt. A Schmidt-kastély, bár ma már az enyészet martaléka, még romló állapotában is őrzi egykori pompájának nyomait. A fotókat A Felfedező készítette.
Romatnikus-eklektikus kastély várja jobb sorsát
A Schmidt-kastély magasba törő tornya, a romantikus-eklektikus stílus jegyeit magán viselő homlokzata és a mára elvadult, de még mindig különleges növényzettel büszkélkedő parkja egy rég letűnt korszak árnyékaként magasodik az egyre sűrűsödő növényzet fölé.
Ha valaki megáll a kastély előtt, még most is könnyedén elképzelheti azt az időt, amikor a 19. század végén épült épület ragyogó díszkertjével és tágas tereivel egy pompás vidéki rezidencia volt. A birtok eredetileg az Auguszt családé volt, majd 1915-ben került a Schmidt családhoz, akik fényűző otthonukként tekintettek rá. A háborúk és az idő múlása azonban nem kímélte ezt a nemesi hagyatékot.
A második világháború után előbb iskolaként, majd az egykori Pápai Állami Gazdaság irodájaként és éttermeként működött,
egészen 2003-ig, amikor végleg bezárták, és sorsa megpecsételődött.
Már semmi nem maradt szinte az egykori angolparkból
A kastély körül elterülő angolpark valaha csodás látványt nyújtott, s bár ma már az elvadult növényzet uralja, a múlt apró részletei még mindig felfedezhetők benne. A ritka fafajok, mint a mamutfenyő, a hamis ciprus, a páfrányfenyő vagy az idős tiszafák, mind arról árulkodnak, hogy egykor gondosan megtervezett és ápolt kert díszítette a kastélyt. A vöröstölgyek és a vérbükk árnyékában sétálva a látogató szinte érezheti az egykori tulajdonosok lépteinek visszhangját, a park sűrű növényzete pedig mintha titkokat suttogna a múltból.
Az épület falai között egykor gyermekek kacaja visszhangzott, amikor iskolaként működött, majd később az étterem és az iroda nyüzsgése töltötte meg élettel a termeket. Ma már azonban csak a csend lakja a kastélyt, és a természet lassan, de biztosan visszaköveteli azt, amit egykor az ember birtokba vett. A málló vakolat és az elhagyatott ablakkeretek mögött még mindig ott rejlik valami megkapó:
egy épület, amely dacol az idővel, amely romosan is elegáns, amely még most is, pusztulásában is lenyűgöző.
Bár a Schmidt-kastély ma már csak árnyéka önmagának, még mindig van benne valami megfoghatatlan szépség, amely minden látogatót arra késztet, hogy egy pillanatra elidőzzön előtte. Egy olyan hely, amely a múltról mesél, és csendben várja, hogy talán egyszer ismét új életre keljen.
Lelépő, fotók: A Felfedező, további fotók itt.