A Műjégpálya fényei, a korcsolyázók kacaja és a forró italok gőze mind-mind emlékeztetnek arra, hogy a téli Budapest szíve több mint 150 éve itt dobog.
A nosztalgia a Műjépályán kezdődik
Karácsonykor, amikor a hópelyhek tánca betölti az utcákat és a város fényárban úszik, nehéz nem nosztalgiával gondolni Budapest egyik legkedvesebb téli színhelyére: a városligeti Műjégpályára. Európa második legszebb jégpályájának választott létesítmény nem csupán a jelenben varázsolja el a látogatókat, hanem régi korának mesés hangulata is visszhangzik minden korcsolyacsúszásban és nevetésben.
A történet 1870. január 29-én kezdődött, amikor a jég végre elérte a korcsolyázáshoz szükséges vastagságot, és megnyitotta kapuit a Városliget első jégpályája. Az ünnepséget még Rudolf trónörökös is megtisztelte jelenlétével, a korcsolyázás pedig egy szempillantás alatt a téli Budapest legkedveltebb időtöltésévé vált. Akkoriban a pálya szélén mindössze egy szerény fabódé állt, amelyben néhány szalmazsák szolgált ülőhelyül. A hölgyek faszánokon foglaltak helyet, melegükre faszénparázzsal teli agyagedények vigyáztak.
Jégtündérek és jégjour-ok népszerűsítették a téli sportot
Az első korcsolyázók között ott voltak Báró Eötvös József leányai, Jolán, Ilonka és Mariska, akiket a közönség csak „jégtündérekként” emlegetett. Az arisztokrata családok példaképei voltak ők, akik a friss levegőn történő mozgás örömét népszerűsítették.
A pályát ekkoriban egy szerény kis verkli zenéje töltötte be – ha épp volt, aki hajtsa –, ám hamarosan a teadélutánok és lampionos ünnepségek világában katonazenekarok emelték az események fényét.
Képzeljük el, ahogy Kresz Géza, az egylet alapítója nagy bádogkondérokból osztotta a forró rumos teát a jégen piruettezőknek, vagy ahogy Blaha Lujza hangja betöltötte a Városligetet egy-egy jégkoncert alkalmával. A jégjour-okon az emberek összeérő korcsolyáinak suhogása és a cigányzene dallamai igazi téli szimfóniát alkottak.
Az első évek nem voltak zökkenőmentesek: 1872/73 telén például egyetlen jégnapot sem tarthattak az enyhe idő miatt, az első fabódé pedig 1874-ben leégett. De a nehézségek ellenére a jégpálya mindig újjászületett.
1875-ben már Lechner Ödön tervei alapján készült el az új korcsolyacsarnok
, amely méltó otthont adott a téli örömöknek.
Az évek során a Budapesti Korcsolyázó Egylet tagjainak száma robbanásszerűen nőtt: 1895-ben már 8000 fő élvezte a jég varázsát.
Ma pedig a Műjégpálya második aranykorát éli. A DFDS rangsorában Európa második legszebb szabadtéri korcsolyapályájának választotta. Egyedül a londoni Winter Wonderland tudta csak megelőzni.
Hivatalos: A budapesti Műjégpálya Európa második legjobb szabadtéri korcsolyapálya!
Lelépő, fotók: Fortepan