A nyár végi csapadékmentes, meleg napok során a mesterséges vízpótlást biztosító kutak felüdülést jelentenek nemcsak az értékes lápi élőhelyeknek, hanem a mocsári teknősöknek is.
Az elképesztően aranyos állatokról Habarics Béla, a Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársa készített fotósorozatot. A képeket a nemzeti park facebook oldalán osztották meg.
A mocsári teknősökről
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület leírása szerint a mocsári teknős páncéljának hossza körülbelül húsz centiméter, de egyes, nem magyarországi populációkban elérheti a harminc centimétert is.
A páncél lapított, ovális, hátrafelé enyhén kiszélesedik.
A nőstények páncélja valamivel kerekebb és magasabb, mint a hímeké. A hát- és a haspáncél rostos szalagokkal kapcsolódik össze. A haspáncél az úgynevezett csukló előtti és a csukló utáni csontlemezek mentén mozgatható, a hímeknél horpadt, a nőstényeknél lapos.
A mocsári teknős okkersárga, vagy barnás színű, a pajzshatárok mentén keresztirányú fekete csíkkal. Ezek néha egészen szélesek és elmosódottak, és dominálhatják az egész haspáncélt. Mindenféle mendemondákkal ellentétben a teknőspáncél jelentős súlyt nem bír el, csak a ragadozók egy – egyébként nem elhanyagolható – részével szemben nyújt védelmet.
Hátpáncéljuk, a fej és a végtagok alapszíne sötét, feketésbarna vagy grafitszürke olajzöld beütéssel. Ezeket mindenütt, de különösen
a nyakon és a fejen kisebb nagyobb citromsárga vagy sötétsárga pettyek tarkítanak.
A páncélon a pettyek mintha a pajzsok testközépi részeitől kifelé, sugárirányban futó vonalak mentén rendeződnének.
Élőhelyük Magyarországon
A mocsári teknős országszerte megtalálható, tavak és folyók mentén, mocsaras területeken.
Elsősorban a lassú folyású és álló vizeket kedveli,
így inkább azok közelében számíthatunk rá. Éppen ezért inkább az alföldi és dombvidéki tájainkon jellemző, de helyenként középhegységi tavainkban is előfordul.
A mocsári teknősök idejük nagy részét vízben töltik. Somogyban például gyakran lehet megfigyelni, amint a kiszáradó kis tavakból átgyalogolnak a nagyobb vagy mélyebb, még vizet tartalmazó mélyedésekbe. Ha a környezetükben minden víztest kiszárad, akár nyári nyugalmi periódust is beiktathatnak, és ilyenkor például a földbe áshatják magukat.
Lelépő, fotók: Habarics Béla