A Körös-Maros Nemzeti Park egyik névadó folyója a Maros. Vízállása nyár végére rendszerint lecsökken és megjelennek rajta a homokzátonyok. Az így kialakult kis szigetek pihenő-, ivó- és táplálkozóhelyet biztosítanak a madaraknak.
A folyószabályozások idején a Marost is megzabolázták. A hajdanán nagy területeket elöntő folyó ma már csak az árvízvédelmi töltések között tudja folytatni útját. Csak ötven kilométert tesz meg hazánk területén, azonban még így is sokszor kiszámíthatatlan, vad arcát mutatja – írja a Körös-Maros Nemzeti Park.
Ezért alakulnak ki a homokzátonyok
Tájékoztatásuk szerint a meder képe évről évre változik, ugyanis nagymértékű építő és romboló munkát is végez a víz. A partiumi hegyeket elhagyva
a rohanó folyó lelassul, a benne szállított hordalék leülepszik.
„A hegyi kövek aprózódásából származó durva homokból a Maros zátonyokat, szigeteket épít, melyek a folyómedret tagolják, az áramlási viszonyokat módosítják, változatossá teszik a tájat” – magyarázzák a nemzeti park szakértők. Hozzáteszik, emellett a kanyarulatok külső íveiben hatalmas, függőleges szakadó partoldalakkal találkozhatunk. Itt egy-egy áradás alkalmával több tíz köbméter agyagos föld omlik bele a folyóba.
A Maros homokzátonyai rendszerint az év nagyobb részében „láthatatlanok”, víz borítja őket. Nyár végére azonban a vízállás csökkenésével nagy területű, növénymentes, új szárazföldként jelennek meg. A Körös-Maros Nemzeti Park szerint alakjuk, kiterjedésük minden évben változik, az adott vízjárási viszonyoknak megfelelően.
Ezek a zátonyok alkalmas pihenő-, ivó-, táplálkozóhelyet biztosítanak számos madárfaj számára.
Mágnesként vonzzák a madarakat
A bíbicek, sztyeppi sirályok, fehér gólyák a környék szántóin, gyepjein keresik táplálékukat, de a nap folyamán többször is meglátogatnak egy-egy marosi homokpadot. Itt kényelmesen tudnak inni, és a szőrmés ragadozóktól védett, vízzel körülvett területen tudnak pihenni.
Biztonságos éjszakázó helyül is szolgál a zátony a madaraknak.
„A szürke gémek sokszor zátonyról-zátonyra járnak, és a sekély vízzel borított szegélyekben vadásznak apró halakra, ahogy a kis és nagy kócsagok is teszik” – írják. Kiemelik, a tőkés récéknek akár több százas csapatai is összeverődnek egy nagyobb homokpadon, és itt tölti az éjszakát a lármás társaság. Emellett idén augusztus végén a Maros felső szakaszán néhány példány fekete gólyát is megfigyeltek a nemzeti park szakemberei. Ezek a madarak vonulásuk során állomásoztak a folyó közepi zátonyon.
Lelépő, fotók: Körös-Maros Nemzeti Park, Balla Tihamér