1844. szeptember 20-án, a morvaországi Velká Bítešben született Kallina Mór, aki a 19. század végének egyik meghatározó építészévé vált Magyarországon.
Tanulmányait előbb a prágai német műegyetemen, majd a Bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte, ahol a korszak legmodernebb építészeti irányzataival ismerkedhetett meg. Pályája elején Otto Wagner irodájában dolgozott, és ez az együttműködés lett a belépője a magyar fővárosba. Amikor 1870-ben a Pesti Izraelita Hitközség Wagnerre bízta a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga megtervezését, Kallina feladata a kivitelezés irányítása lett.
A rohamosan fejlődő város a következő évtizedekben bőven adott lehetőséget tehetsége kibontakoztatására. Kallina egymás után kapta a megbízásokat bérpaloták és középületek tervezésére,
miközben a városképet formáló pályázatokon is maradandót alkotott.
Az új Országházra kiírt versenyen Otto Wagnerrel közösen az egyik fődíjat nyerték el, a Budai Vigadó pályázatán pedig – immár vejével, Árkay Aladárral – első díjat szereztek, és magát az épületet is ők valósíthatták meg.
Kallina ügyfelei között a korszak legjelentősebb arisztokrata családjai szerepeltek, köztük a Bethlenek, Bánffyak, Baichok és Bissingenek.
Munkái között ott találjuk a Szentkirályi utcai Nemzeti Tornacsarnokot, a budavári evangélikus templomot, a Thalmayer-mauzóleumot a Fiumei úti sírkertben, valamint a Szent Gellért-emlékmű architektúráját.
Legtekintélyesebb alkotásai közé tartozott a budai Honvédelmi Minisztérium palotája, illetve a Dísz téren állt Honvéd Főparancsnokság palotája, amelyek monumentális megjelenésükkel a neoreneszánsz stílus mintapéldái voltak.
Épületeire a reneszánsz hagyományain alapuló, mégis korszerű formanyelv jellemző, amely egyszerre sugároz méltóságot és harmóniát.
Nevéhez számos budapesti sarokház és lakópalota is fűződik, amelyek máig meghatározzák a város belső kerületeinek hangulatát.
Kallina Mór 1913-ban hunyt el Budapesten, de életműve ma is élő része a főváros építészeti örökségének.
Lelépő