A maskarások dunai átkelésére, a főtéri felvonulásra, a koporsó vízre bocsátására, valamint az esti máglyagyújtásra több tízezer érdeklődő volt kíváncsi a Duna-parti városban.
A térség legnagyobb eseményén hetven busócsoport kétezerkétszáz busója és egyéb maskarása gondoskodott a résztvevők szórakoztatásáról, ahol farsangvasárnap már reggel kilenc órától érdemes népművészeti- és kézműves vásár várta az érdeklődőket. Koradélután megkezdődött a szigeti révnél a busók átkelése is.



A busók fél egykor keltek át a Sokac révbe a Dunán, majd végig vonultak a belvároson. Később a Duna vízére bocsátották a télbúcsúztató farsangi koporsót, a főtéren pedig egy hatalmas máglyán égették el a telet, miközben körtáncokat jártak.



A köznyelvben sokácnak, a mohácsiak körében sokacnak nevezett népcsoport által meghonosított, híres farsangi eseményt egy 1783-as feljegyzés említi először.
A balkáni térségből a török hódoltság idején Mohács környékén megtelepedő etnikum körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek.
A sokacok álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve, és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.


A télűző, tavaszköszöntő népszokás tradicionális elemei évszázadok óta változatlanok: borzas busóbundát, vászongatyát, bocskort öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel – tarisznyákkal, buzogányokkal, öles kereplőkkel és kolompokkal – felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt.
A busójárást első magyarországi elemként vette fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 2009-ben.
lelépő.hu, fotók: Mohácsi Busójárás hivatalos Facebook oldala