A Baranya vármegyei Bisse körül húzódó táj ezekben a napokban lila ruhát öltött magára. A virágzó mákmezők látványa egészen megkapó, különösen akkor, ha a látóhatáron megpillantjuk a Tenkes-hegyet, ami tökéletes hátteret biztosít a festői pillanatoknak. A fotókat Györkő Zsombor készítette.
A mák virágzása rövid, de intenzív időszak, amelynek ereje épp mulandóságában rejlik. A szirmok hajnaltól délig bontakoznak ki teljes pompájukban, majd a nap melegével összehúzódnak, elbújnak. Aki ilyenkor jár Bisse határában, a nap első óráiban láthatja a virágzás csúcsát, amikor a mezők lila tükörként verik vissza az ég kékjét.
A növények sűrű sorokban követik a domborzat finom hullámait, így a szemlélő számára a látvány mozgó posztimresszionista festménynek hat.
A mákvirágok a szél leheletére reagálva hajladoznak, ritmusuk lassú és ünnepélyes mintha a táj maga is tisztelegne a tavasz vége előtt.
Bisse a Villányi-hegység és a Tenkes vonulatai között fekszik, Pécstől délre, a horvát határ közelében. A falu története évszázadokra nyúlik vissza, egykor mezőgazdasági és szőlőművelő központként is ismerték. Ma elsősorban azok számára tartogat meglepetéseket, akik nyitott szemmel és lassabb ritmusban fedezik fel a tájat.
A környező dombvidék változatos, apró szőlőparcellák, kaszálók, rétek és erdősávok tagolják, a tavasz végi időszakban pedig különösen gazdag növénytakaró borítja.
A Tenkes-hegy nemcsak földrajzi értelemben zárja le a vidéket, hanem kulturális értelemben is jelképpé vált. Neve összeforrt a Tenkes kapitánya című sorozattal, ám a hely valóságos legendája nem a filmvászonról ismert, hanem a táj nyelvén mesél. A Tenkes déli lejtői kiváló kilátást nyújtanak a Dráva felé, míg az északi oldalon szőlőskertek és túraösvények vezetnek a panorámához.
A tavaszi mákvirágzás idején ezek az ösvények a legszebb arcukat mutatják.
Aki ilyenkor túrázik errefelé, nemcsak a természet egy különösen szép arcával találkozik, hanem egyfajta időn túli békével is.
Lelépő, fotók: Györkő Zsombor