Örömteli hírt jelentett be a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága. Kirepültek az első bakcsó fiókák a Pacsmagi-tavak természetvédelmi területen. A különleges madarak megfigyelése kivételes élményt nyújt mindazok számára, akik értékelik és védelmezik természeti kincseinket.
A bakcsó európai állománya a nagy vizes élőhelyektől való függése miatt csökken. Magyarországon évenként ingadozó a létszáma. A Pacsmagi tavak Természetvédelmi Területen kisebb populációban költ.
Az itt található gémtelep és a táplálkozó területek zavartalanságának biztosítása elsődleges természetvédelmi feladat. A fiókák mostani kirepülése azonban bizonyítja az erőfeszítések sikerességét.
A bakcsóról
A bakcsó jellegzetes gubbasztó testtartása miatt még kisebbnek tűnik, mint valójában. Szürkületkor válik igazán aktívvá, amit tudományos elnevezése is tükröz, hiszen neve azt jelenti, „éjszakai holló”. Népies neve, a vakvarjú, nem a látására, hanem éjszakai repülés közben kiadott „kvak-kvak” hangjára utal.
Hazai gémfélék közül a bakcsó korán kezd fészkelni, rendszerint a nagykócsag és a szürkegém után települ be a vegyes gémtelep kolóniákba. A Duna-Dráva Nemzeti Park tájékoztatása szerint fészkét a tojó építi a hím által összehordott gallyakból, és rendszeresen visszatér az előző évi fészkébe, amelyet évről évre bővít. Április végétől augusztus közepéig költ, és fészkébe 3-5 tojást rak. A fiókák egy hónapos korukban hagyják el a fészket, de csak hat hetes korukban tanulnak meg repülni. Mindkét szülő gondoskodik a fiókákról.
Bár a bakcsó társas lény, inkább magányosan vadászik. Elsősorban halakat, békákat, vízi rovarokat és kisebb emlősöket fogyaszt. Vonuló madár, amely március-április táján tér vissza afrikai telelőterületeiről, őszi vonulása pedig szeptemberben kezdődik. A madárfaj hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.
Lelépő, fotók: Illusztráció, Arthur Grosset