Nyár végén különleges mélykék virágok jelennek meg a Fülesdi-lápréten: ilyenkor bontja szirmait a kornistárnics. A védett növény nemcsak önmagában értékes, hanem egy veszélyeztetett lepkefaj fennmaradásában is nélkülözhetetlen szerepet játszik.
A kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) leggyakrabban júliustól szeptemberig virágzik. Elsősorban kiszáradó lápréteken él, amelyek tavasszal még víz alatt állhatnak, nyár közepére vagy végére azonban kiszáradnak. A faj Európa jelentős részén megtalálható, elterjedési területe egészen Szibériáig húzódik. Magyarországon szórványosan fordul elő a hegy- és dombvidékeken, valamint az Alföld egyes területein, a Bereg–Szatmári-sík láprétjein azonban helyenként nagyobb állományai is élnek.
A növényhez régi gyógyászati hagyományok is kapcsolódnak. Már az ókorban ismerték, később pedig tüdőbetegségek kezelésére használták. Erre utal tudományos nevének „pneumonanthe” része, valamint magyar népi elnevezése, a tüdőtárnics is.
A kornistárnics hazánkban 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint, ezért gyűjteni tilos.
Különösen érdekessé teszi, hogy az alföldi területeken a védett, veszélyeztetett szürkés hangyaboglárka kizárólagos tápnövénye. A nőstény lepke a kornistárnics virágaira rakja petéit, a kikelő hernyók pedig kezdetben a növény magkezdeményeivel táplálkoznak. Később a földre kerülő hernyókat Myrmica hangyák viszik be bolyaikba, ahol gondozzák és táplálják őket. A hernyók itt bábozódnak be, majd a következő nyáron kifejlett lepkeként hagyják el a hangyabolyt.
A kornistárnics fennmaradását elsősorban élőhelyeinek átalakulása veszélyezteti. A láprétek kiszáradása, lecsapolása és beépítése mellett a túl korai vagy gyakori kaszálás, illetve a területek cserjésedése is az állományok csökkenéséhez vezethet.
Lelépő, fotók: Habarics Béla, forrás: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság