A Felvidék erdős lankái között, Máriacsalád-puszta közelében ma is felfedezhetők egy egykor virágzó pálos kolostor titokzatos romjai.
Bellegszencse és Újlót határában, erdei utakon közelíthető meg az a rejtett épületegyüttes, mely fénykorában nem csupán szerzetesi lakhely volt, hanem iskolaként, kórházként és kertgazdaságként is funkcionál.
A kirándulást Bellegszencse felől érdemes kezdeni. A Kláštorná utcától egy kis hídon átkelve körülbelül négy kilométeres gyaloglás után érkezünk el ahhoz az ösvényhez, mely közvetlenül a hajdani rendház maradványaihoz visz.
Ma az egykori kolostor három szárnya sejlik fel, különös, időn kívüli hangulatot árasztva.
A terület története jóval a pálosok megjelenése előtti időszakra nyúlik vissza. Máriacsalád már a 11. században lakott volt, első írásos említése pedig 1210-ből maradt fenn. A pálos rend 1512-ben kapott jelentős birtokadományt Haraszthy Ferenc és Lévay Zsigmond jóvoltából, amelyet II. Lajos király is megerősített.
Ennek nyomán kezdődhetett meg a kolostor és a templom építése, melyet a környék nemeseinek további felajánlásai is segítettek.
A rend gyorsan megerősödött, ám a török hódoltság időszaka drámai fordulatot hozott: a 16. század közepére a szerzetesek kénytelenek voltak elhagyni a kolostort, melyet részben leromboltak.
A felszabadító háborúk után a pálosok visszatértek, és a 18. század közepén nagyszabású újjáépítésbe kezdtek. Az új, barokk stílusú templom és kolostor 1773-ra készült el, a freskókat pedig Johann Bergl, a korszak elismert festőmestere készítette. A megújult épületegyüttes azonban alig néhány évig élvezhette régi fényét.
II. József 1786-os rendelete nyomán a pálos rendet feloszlatták, a szerzetesek ismét távozni kényszerültek, a kolostor könyvtárát elszállították, az ingatlanok pedig állami kézbe kerültek.
A 19. század második felére az épület pusztulásnak indult. Egy 1863-as villámcsapás következtében leégett a tetőszerkezet és a templom tornyai is megsemmisültek, ezután pedig megkezdődött az épületek bontása. A téglákat a környező falvak templomainak és házainak építéséhez használták fel, a hajdani szent tér pedig gazdasági célokat szolgált.
Bár a két világháború között felmerült a helyreállítás gondolata, végül ebből semmi sem valósult meg.
A 20. század második felében a terület rövid ideig múzeumi raktárként, majd mezőgazdasági központként működött, később azonban teljesen elnéptelenedett. A rendszerváltás után a kolostor visszakerült az egyház tulajdonába, a pusztulás tovább folytatódott. Eltűnt a tető, az épület ismét építőanyag-forrássá vált. Ma Máriacsalád romjai csendesen őrzik a pálosok több évszázados örökségét, és azok számára, akik felkeresik ezt az eldugott helyet, különleges időutazást kínálnak a Felvidék elfeledett történelmébe.
Fotók: Orosz Örs és Nászaly Gábor