Kiss V. Balázs az ország egyik legismertebb illuzionistája, aki egyedi stílusával minden egyes előadásán szó szerint elvarázsolja a nézőket. Kiszakít minket a valóságból és egy olyan univerzumba repít, ahol tényleg bármi megtörténhet. A fiatal művésszel a kezdetekről és arról, mire vágyunk ma a cilinderből előhúzható nyuszik helyett.
Hol kezdődött minden? A gyerekbűvészdobozzal vagy volt egy konkrét pillanat, amikor a bűvészet, a varázslás, az illúzió magával ragadott és többé nem engedett el?
Tizenkét éves koromban édesapám egyik barátja megtanította, hogyan csalnak az utcán az „itt a piros, hol a piros?” játékban. Ez volt az első bűvésztrükköm. Ezután mindenhonnan próbáltam a tudást magamba szívni a bűvészet kapcsán. Könyvekből, netről, elkezdtem egyszerűbb trükkös kellékeket vásárolni, elmentem bűvészmesterhez, majd
elkezdtem külföldre utazgatni, hogy a világ legzseniálisabb bűvészeitől tanulhassak.
Hol lehet megtanulni a bűvészetet ilyen magas szinten? Mi kell ehhez leginkább: egy iskola, egy mentor vagy a rengeteg gyakorlás?
Személy szerint én a legtöbbet egyrészt a mesteremtől, Molnár Gergelytől tanultam. Tőle nem is igazán a mutatványok megtanulása volt a leghasznosabb, hanem, hogy hogyan érdemes bűvészként gondolkozni. A másik nagy ugrást a külföldi bűvésztalálkozók látogatása hozta, ahol nagyon sokat tanultam a bűvészet világáról, annak tekintetében, hogy hogyan kell jól előadni egy mutatványt, hogy kell saját mutatványt kitalálni, színészkedni, és igazán erős, érzelmekre ható műsort megalkotni.
Hol a határ a bűvész és az illuzionista között?
Illuzionistának azt a bűvészt szokták nevezni, aki nagyszínpadi mutatványokkal operál és látványosabb trükköket is bemutat nagyobb közönségnek. Lényegében a bűvészet egyik vállfajáról beszélünk.
Én legalább annyira különlegesnek tartok egy egyszerű kártyapaklival bemutatott mutatványt, mint egy néző lebegtetést,
de jelenleg most inkább az utóbbihoz hasonlókkal foglalkozom.
Mi kell ma Magyarországon a nézőknek? Mi az, ami minket most leginkább elvarázsol? Vágyunk még a cilinderből előbukkanó nyuszira, vagy sokkal inkább a technológia, a 21. századi trükkök nyűgöznek le bennünket?
A közönség mindig az újdonságra vágyik. Személy szerint én nem kedvelem a cilinderes-nyuszis mutatványokat. Egyrészt mivel az álatokkal való mutatványozás tőlem távol áll, másrészt pedig sokkal többet gondolok erről a szakmáról, mint hogy nyuszit varázsolunk elő a cilinderből.
Igyekszem a modernitás felé evezni a közönséggel és a mai hétköznapi technológiai eszközöket, mint az okostelefon vagy akár egy iPad, bevonni a produkcióba, mert ez egy újabb világ ahol a bűvészet aktuális színteret kaphat. Tapasztalatom szerint
a közönség is nyitottabb az ilyen mutatványokra.
Mire számíthat az, aki a Te előadásodra látogat el? Mitől „Balázsosak” úgymond a showműsorok?
Egyrészt attól a gondolatmenettől, amit korábban említettem, hogy többet igyekszem mutatni mint egy cilinderből nyuszi. Emellett szeretem ha bűvészet színházában helyet kap a humor, a tánc, a zene, amitől egy összművészeti produktummá válik. Továbbá fontosnak tartom, hogy az előadó adjon a lehető legtöbbet abból, hogy ki is van a mutatványok mögött. Bármilyen előadóművészetről van szó,
a közönség az előadóra kíváncsi elsősorban, mert a művészete is a személyéből fakad.
Nem igazán kedvelem a nagyon kimért, keretek közé szorított produktumot. Sokkal inkább egy könnyedebb, lazább, helyenként ízléses humorral megfűszerezettet viszek a színpadra, ami által a közönség érezheti, hogy a színpadon álló érdekes figura, valójában ugyanolyan ember mint mi, csak ő eltűnik, lebegtet vagy olykor feltűnik egy füstfelhőben a színpadon. (Nevet.)
Hamarosan országos turnéra indulsz. Mire készüljön az, aki jegyet vesz az előadásra és hol ejtesz ámulatba bennünket idén tavasszal?
A Káprázat Színháza előadásban egy olyan produkciót álmodtunk meg, amiben a bűvészet minden vállfajába elkalauzoljuk a nézőt, a látványos színpadi illúzióktól, az ügyességi mutatványokon át, a lehetetlen szabadulásokig. Aki nem látott még testközelből embereket lebegni, eltűnni, vagy feltűnni lehetetlen helyeken, azoknak jó szívvel ajánlom ezt az előadást!
Lelépő