Kora tavasszal különleges látvány fogadja azokat, akik ellátogatnak a sellyei arborétumba: az öreg bükkfák tövében több ezer illír sáfrány bontja szirmait, finom, lilás-fehéres szőnyeggel borítva a park egy részét. A virágzás rövid ideig tart, de annál emlékezetesebb. A fotókat Györkő Zsombor készítette.
A Sellyei Arborétum története a 18. századig nyúlik vissza. A településen az 1700-as évek közepén gróf Batthyány Lajos emelt kastélyt, amely később, egy házasság révén, a Draskovich család tulajdonába került.
A barokk stílusú Draskovich-kastély ma műemléki védelem alatt áll, parkját pedig Draskovich Iván alakíttatta ki az 1760-as években.
A gondosan tervezett kert azóta a Dél-Dunántúl egyik legszebb és leggazdagabb növényállományú parkjává vált.
Az arborétumban ma több száz lombhullató és örökzöld faj található. A világ különböző tájairól – a Kaukázustól Japánig, Kanadától Spanyolországig – érkezett növényritkaságok között aranytuja, ezüstfenyő, páfrányfenyő, vérbükk, vértölgy vagy éppen andalúziai jegenyefenyő is megtalálható.
A tavasz első hírnökei azonban kétségtelenül a sáfrányok.
A hagymás évelők gyakran már az utolsó fagyok idején kibújnak, sőt nem ritka, hogy még hófoltok között is virágoznak. A Sellyén tömegesen nyíló illír sáfrány (Crocus tommasinianus) 5-15 centiméter magas, alacsony termetű vadvirág, mely fehér és a lila különböző árnyalataiban pompázik. Levelei keskenyek, fűszerűek, közepükön jellegzetes fehér csíkkal.
Fontos tudni, hogy az illír sáfrány Magyarországon védett növény, természetvédelmi értéke 50 000 forint, ezért gyűjtése tilos. Dísznövényként azonban termesztett változatai kertészetekben is elérhetők.
Lelépő, fotók: Györkő Zsombor