Makovecz Imre, a 20. század magyar építészetének meghatározó alakja, 1935. november 20-án született Budapesten. Pályája során a magyar organikus építészet megteremtésével vált világszerte ismertté, munkássága azonban nemcsak építészeti, hanem kulturális, társadalmi és közéleti vonatkozásban is jelentős örökséget hagyott maga után.
Makovecz élete első tíz évében Zalában, apja szülőfalujában, Nagykapornakon gyerekeskedett, amely a természettel való kapcsolat iránti mély érzékenységét megalapozta. Az építészet iránti érdeklődése a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán bontakozott ki.
Tanulmányai során nagy hatással volt rá Frank Lloyd Wright munkássága. Az amerikai mester hatása Makovecz építészeti filozófiájában és formavilágában egyaránt megmutatkozott, amelyet tovább gazdagítottak a magyar népi hagyományok.
Az organikus építészet mestere
Makovecz az 1970-es években a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítészeként dolgozott, ahol természetközeli munkái – például a dobogókői Zsindelyes Vendégház – kezdték megalapozni nemzetközi hírnevét. Az áttörést az 1980-as évek hozták, amikor saját építészirodát alapított, és megkezdte az organikus stílusú középületek tervezését.
Az organikus építészet lényege számára az volt, hogy az épületek szervesen illeszkedjenek a környezetükbe,
mintha a földből nőnének ki és az ég felé nyújtóznának.
Első nagy visszhangot kiváltó munkája a paksi Szentlélek templom volt, amelyet karcsú, tűhegyes tetőzete és ívelt bejárata tett jellegzetessé. Hasonló stílusjegyek figyelhetők meg a siófoki evangélikus templomban, a Farkasréti temető ravatalozójában vagy az egri Bitskey Aladár Uszodában.
Makovecz építészeti csúcsteljesítménye az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja volt, amelyet a világ építészeti közössége is elismeréssel fogadott.
Makovecz öröksége és emlékezete
Makovecz munkásságának emlékeit számos épület és közterület őrzi. Nevét viseli például a makói Hagymaház, több általános iskola és a Kis-Hárs-hegy kilátója. Születésének 80. évfordulóján a Makovecz Alapítvány létrehozta a Makovecz Imre-díjat, amely az organikus építészet elkötelezett művelőit tünteti ki.
Makovecz Imre 2011. szeptember 27-én hunyt el, végső útjára több tízezren kísérték a Farkasréti temetőben. Az általa képviselt értékek és építészeti szemlélet azonban tovább él munkáiban és tanítványainak tevékenységében, megőrizve helyét a magyar kultúra kiemelkedő alakjai között.
Emlékezete és örökségének védelme idén szintet lépett.
Lázár János javaslata alapján idén újabb tizenkét Makovecz-épület kapott műemléki védettséget azáltal, hogy
nemzeti emléknek minősülő műemlékké nyilvánították őket.
A védetté nyilvánítás célja az volt, hogy megvédjék a Makovecz Imre tervei alapján felépült épületek, épületegyüttesek építészeti, belsőépítészeti értékeit, illetve a legendás magyar építész szellemi örökségét.
Ez a 12 Makovecz-épület kapott idén műemléki védelmet:
- a bagodi faluház,
- egy berhidai vendéglő,
- a Budapest I. kerület, Attila úti tabáni emlékmű,
- a csengeri adventista imaház,
- a jászkiséri művelődési ház,
- a kakasdi faluház,
- a neszmélyi Petőfi Sándor utcai általános iskola
- a paksi lakótelepi piac épülete,
- a solymári Waldorf Óvoda,
- a százhalombattai Szent István római katolikus templom,
- a Visegrád Rév utcai tornacsarnok,
- a zalaszentlászlói faluház.
Lelépő