A Madarasi-Hargita havas táján, a fenyvesek ölelésében újra megtapasztalhatjuk a természet tiszta szépségét. Az ide látogatók számára a hegy nemcsak sportolási lehetőségeket kínál, hanem a feltöltődés és az elmélyülés lehetőségét is.
A tél megérkezett a Madarasi-Hargitára, és fehér lepelbe öltöztette Székelyföld ikonikus hegycsúcsát. A behavazott fenyvesek és a köztük megbújó, hangulatos rönkházak látványa egy mesebeli világot idéz, ahol a természet érintetlen szépsége mindenkit magával ragad.
A naplementék különösen varázslatosak ebben az időszakban: a lenyugvó nap narancs és rózsaszín árnyalatai finoman tükröződnek a hófedte tájon. Ezt a lenyűgöző látványt Keresztes Csaba fotós örökítette meg, és osztotta meg a Lelépő hivatalos Facebook-csoportjában.
A Madarasi-Hargita nemcsak természeti szépsége miatt különleges, hanem történelmi és földrajzi jelentősége is egyedülálló. A Hargita-hegység legmagasabb csúcsaként egy egykori rétegvulkán kráterének északi maradványa.
A vulkáni táj emlékei között a csúcsok, így a Rákosi-Hargita és a Csicsói-Hargita ma is őrzi a természeti erők lenyomatát. A kráterből induló Vargyas-patak, a vulkáni tevékenység formálta völgyek és a vulkáni talaj gazdag növényvilága mind hozzájárulnak a terület különleges karakteréhez.
A hely történelmi vonatkozásai is figyelemre méltóak, „a székelyek szent hegyeként” emlegetik, identitásuk és tradícióik szerves részét jelenti.
A hegy ma Székelyföld legnépszerűbb síközpontja, amely nemcsak a téli sportok szerelmeseit vonzza, hanem a nyugalmat kereső kirándulókat is. A 4,5 kilométeres sípályák változatos kihívásokat kínálnak, és a terület hóbiztos adottságai garantálják, hogy a szezon egészen áprilisig vagy kedvező időjárás esetén májusig is eltart.
Lelépő, fotók: Keresztes Csaba