Az ősz egyik leglátványosabb természeti jelensége a kék vércse (Falco vespertinus) őszi gyülekezése a Kárpát-medencében található síkvidéki élőhelyeken.
A madarak augusztus közepétől kezdve október elejéig csapatokba verődve járják a táplálékban gazdag alföldi élőhelyeket, mielőtt nekivágnak a közép-afrikai telelőhelyeket megcélzó több ezer kilométeres útnak.
Napközben általában csak néhány tíz egyedből álló táplálkozó csapataival találkozhatunk egyszerre szerte a pusztákon,
illetve a mezőgazdasági területeken, ahol gerinctelen (szárnyas hangyák, egyenesszárnyúak, szitakötők) és gerinces (mezei pocok) prédaállataik nagyobb mennyiségben megtalálhatóak.
A nap végéhez érve ezek a kisebb-nagyobb kék vércse csapatok összegyűlnek egy adott helyen, ahol az éjszakát közösen töltik, és mielőtt végleg nyugovóra térnek a madarak látványosan köröznek a kiszemelt éjszakázóhely felett.
Ezek az éjszakázóhelyek általában kisebb erdők, facsoportok vagy szárnyékerdők.
Az éjszakázóhelyek pontos felderítése kiemelt természetvédelmi feladat, mivel itt a szakemberek viszonylag pontosan meg tudják számolni a madarakat, ezáltal nyomon tudják követni a vonuló madarak állományváltozását.
A Hortobágyi Nemzeti Park hazánk egyik legjelentősebb kék vércse fészkelő- és gyülekezőhelye, emiatt prioritást élvez a faj helyi állományának megőrzése és a megfelelő táplálkozóterületek biztosítása. Hortobágy-szerte 8-10 éjszakázóhely is kialakulhat, amelyeket kollégáink hétről-hétre felkeresnek a vércsék pontos számontartása végett. A Hortobágyon egy minimum 5000 egyedet számláló éjszakázóhely alakult ki, amely messze a legnagyobb valaha ismert éjszakázóhely a Kárpát-
medencében!
A kék vércse fokozottan védett faj hazánkban, természetvédelmi értéke ötszázezer forint.
Lelépő