A gépek morajlása, a por szálló fátyla és a forró júniusi levegő Tapolca határában: egy szántóföldi munka, amilyet nap mint nap látni lehet országszerte. De ezen a reggelen Somogyi László, balatoni túravezető drónja nemcsak a gépet kapta lencsevégre, hanem valami többet is – egy régi, ösztönös összhangot ember és természet között.
A traktor nyomában fehér gólyák sétálnak komótosan. Nem véletlenül: a gép által kiforgatott föld gazdag terített asztalt kínál a madaraknak, akik a frissen felszínre került rovarokat, lárvákat, kisebb rágcsálókat keresik. A gólyák évszázadok óta ismerik ezt a ritmust. Ha mozdul a föld, mozdulnak ők is. Nem háborítják a munkát, csak kísérik és élvezik az ember alkotta munka előnyeit.
A videón nem történik semmi rendkívüli – mégis olyan béke, ritmus és szimbiózis érződik benne, amit a természetfilmek legjobbjai is nehezen ragadnak meg.
Nem színpadias vagy rendezett, inkább nyers és őszinte. És talán éppen ezért olyan megindító.
A Balaton-felvidék sokaknak a nyári nyüzsgést, a strandokat és boros pincéket jelenti. De ez a felvétel emlékeztet rá, hogy van egy másik arca is: egy csendesebb, lassabb, ahol a traktor nyomában nemcsak barázdák, hanem madarak is sorakoznak. Ahol még mindig kéz a kézben jár az emberi munka és a természet rendje.
Lelépő