Van egy hely Erdélyben, ahol húsvét hétfőjén nemcsak locsolkodásról szól az ünnep, hanem egy igazán különleges, vidám és látványos hagyományról is. Csíkszentdomokoson ilyenkor fazekak repülnek – és törnek.
A fazaktörés (nem fazéktörés) egy régi népi szokás, ami lényegében egy férfiak közötti ügyességi játék, de a valódi főszereplő valójában a közösség és a nevetés.
Egy játék, ami összehozza a falut
A hagyomány szerint a résztvevők körbeállnak, és elkezdenek egymásnak dobálni egy üres, mázas fazekat. A feszültség addig nő, amíg valaki el nem ejti.
És itt jön a csavar.
A „vétkes” játékos szemét bekötik, kezébe adnak egy hosszú mogyorófabotot, és az a feladata, hogy megtalálja és összetörje a fazekat. Csakhogy ez korántsem egyszerű: a többiek folyamatosan elgurítják vagy arrébb tolják az edényt, miközben hangosan irányítják – vagy éppen félrevezetik.
Az eredmény? Rengeteg melléütés, és még több nevetés.
A félrevezetés művészete
A játék sava-borsa nem is a törés, hanem az odáig vezető út. A bekötött szemű játékos vakon csapkod, a körülötte állók pedig hangos instrukciókkal „segítenek” – vagy inkább összezavarják.
A közönség pedig dől a nevetéstől.
Újjáéledt hagyomány
Bár a szokás a ’80-as években még élő hagyomány volt, a rendszerváltás után egy időre feledésbe merült. Aztán 2021-ben – a járvány idején – újraélesztették egy kisebb közösségben.
Azóta minden évben más falurész vállalja a szervezést, és a hagyomány újra él:
- volt már a Vár utcában
- átvette a Sólyom utca
- majd Szedlokán is elterjedt
- 2025-ben a Felszeg adott otthont
- idén pedig a Sáros utca viszi tovább
A stafétát egy különleges tárgy jelképezi: egy feliratos mázas fazék, amelyre minden évben új szalag kerül a szervezők nevével.
Több mint játék
A fazaktörés nemcsak ügyességi verseny, hanem közösségi élmény, ami generációkat köt össze. Egy egyszerű játék, ami emlékeztet arra, hogy a hagyományok akkor élnek igazán, ha együtt éljük meg őket.
Lelépő
fotók: Székely Kalendárium