Simay Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársa készített látványos fotókat a Bihari-síkon tartózkodó kis pólingokról.
Nem tudni, miért sokszorozódott meg ennyire a számuk a Hortobágyon
A kis pólingot a Bihari-síkon – és a közeli Hortobágyon is – rendszeres, de kis számú tavaszi vonuló fajként tartják számon. A Biharban az elmúlt években azonban váratlan és nagy mértékű növekedését tapasztalják a szakértők a fajnak.
„Az idei évben a legnagyobb csapatai már az ezer példányt is meghaladják” – hangsúlyozza Simay Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa. Hozzáteszi, az éjszakát vizes élőhelyek sekély parti zónájában töltik, míg táplálkozni akár messzebb is kijárnak legeltetett vagy kaszált, rovar táplálékban gazdag gyepekre.
A nap melegebb részében újra meglátogatják a vizes élőhelyeket, ahol fürdenek és pihennek is.
„A lokális növekedés oka nem ismert, de örömteli, hogy mind többször halljuk a kis pólingok messzehangzó, pörgő kiáltását pusztáink felett” – fűzi hozzá.
A kis pólingról
Az MME leírása szerint a kis póling viszonylag kisszámú átvonuló, július és szeptember között, tavasszal márciusban és áprilisban, főleg a Tiszántúlon lehet megfigyelni.
A kis póling védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke ötvenezer forint.
Észak-Amerika és Eurázsia északi területein költ. A nyílt tundrák jellegzetes fészkelő madara, de más vízközeli élőhelyeken is előfordul. Fészke egy talajmélyedés, melyet növényi anyagokkal bélel. Fészekalja négy tojásból áll, a fiókák huszonhét-huszonnyolc napos kotlás után kelnek ki és hat hetes korukban válnak önállóvá.Tápláléka állati eredetű, főleg rovarokat zsákmányol a talajról.
Lelépő, fotók: Simay Gábor, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság