Ha vannak emberek, akik képesek határaikat feszegetni, ha vannak, akik életük minden pillanatában a lehetetlent próbálják legyőzni, akkor Erőss Zsolt mindenképpen közéjük tartozott. Olyan ember volt, aki nem csupán meghódította a világ legmagasabb csúcsait, hanem azokat egyfajta belső utazásként is megélte. Ma lenne 57 éves. Hiánya pótolhatatlan, emléke azonban örökké él.
Erőss Zsoltot Erdély szülötteként már gyermekkorában vonzotta a hegyek világa, akor talán még senki sem gondolta volna, hogy egyszer az egyik legnagyobb magyar hegymászóvá válik. Nem elégededtt meg a könnyen elérhető célokkal – az Alpok csúcsait hamarosan a világ legmagasabb hegyvonulatai váltják fel.
1996-ban ő lett az első magyar hegymászó, aki meghódította a Mount Everestet.
Nemcsak a magasságok vonzották, hanem a kihívás, a határok feszegetése, az emberi teljesítőképesség megtapasztalása is. 2010-ben, egy tragikus baleset következtében elvesztette jobb lábát, de ez sem törte meg – sőt, újabb erőre kapott, és folytatta útját. 2012-ben műlábbal mászta meg a 8156 méteres Manaszlut, újra és újra bebizonyítva, hogy
a valódi erő nem a fizikai állapotból, hanem a lélek mélységeiből fakad.
2013 tavaszán aztán örökre ott maradt, ahol mindig is otthon érezte magát: a magasban. A Kancsendzönga meghódítása után a visszaúton a Himalája nem engedte el, ahogyan a segítségére siető Kiss Pétert sem.
Erőss Zsolt élete több volt puszta csúcshódításoknál. Az ő története arról szól, hogy a határok átléphetők, ha elég erős a hitünk, és elég mély a szenvedélyünk. A Hópárduc örök inspiráció marad mindazok számára, akik valaha is az ismeretlen felé indulnak, legyen szó a hegyek világáról vagy az élet bármely más kihívásáról.
Lelépő