Fél évszázada védi a természet kincseit az Ócsai Tájvédelmi Körzet, amely Budapesttől mindössze 30 kilométerre található. A lápvidék élővilágát a Selyem-réti tanösvényen fedezhetjük fel, míg a település szívében az ország egyik legrégebbi kőtemploma történelmi időket idéz.
Ötven évvel ezelőtt, 1975-ben nyilvánították védetté az Ócsai Tájvédelmi Körzetet, amely a magyarországi lápvidék egyik utolsó, különleges maradványa. A 3645 hektáros terület az egykor Soroksártól Bajáig húzódó Turjánvidék része, amely a Duna szabályozása és a tőzegbányászat következtében tűnt el szinte teljesen. Az ócsai láp a jégkorban alakult ki: az ős-Duna medre, a rendszeres elöntések és a források táplálta vizek teremtették meg a tőzegképződéshez szükséges környezetet. A XIX. század botanikusai már felfigyeltek a terület rendkívüli élővilágára, a XX. század közepére azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a különleges világ veszélybe került.
A védetté nyilvánításról szóló 1975-ös rendelet nemcsak a mocsarak, rétek és erdők élővilágát emelte ki, hanem a környék néprajzi és épített örökségét is.
Az Ócsai Tájház azóta is őrzi a régi Öregfalu hangulatát, a XIII. századi műemlék templom, az Öreg-hegyi pincesor és a temető kopjafái
a térség néprajzi és természeti örökségének bemutatásában játszik fontos szerepet.
1989-ben a terület legértékesebb, vízben leggazdagabb részei pedig felkerültek a Ramsari Egyezmény nemzetközi listájára, amely a világ legfontosabb vizes élőhelyeit védi, így a lápvidék nemzetközi figyelmet is kapott.
A terület élővilága ma is rendkívüli: a vizekben lápi póc és réti csík él, a nádasokban fülemülesitke énekel, a láperdőkben fekete gólya fészkel.
A hűvösebb zugokban fennmaradt az elevenszülő gyík, a gyepeken tavasszal tömegesen virágoznak az orchideák, köztük a ritka pókbangó.
Az országosan is különleges illatos csengettyűvirág itt is előfordul, és sokáig csak Ócsáról volt ismert az ezüstsávos szénalepke. A madárvilág kutatásában kiemelt szerepet játszik az 1983 óta működő Ócsai Madárvárta, amely az ország egyik legnagyobb madárgyűrűző állomása.
A közelmúltban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közösen elnyerték az Európai Unió LIFE alapjának támogatását, amellyel a rákosi vipera visszatelepítésében is sikereket értek el, így a tájvédelmi körzet újra otthona lett ennek a Kárpát-medencében egyedülálló kígyófajnak. Az ember és természet kapcsolata itt mindig szorosan összefonódott:
a gazdálkodók együttműködésével sikerült olyan módszereket kialakítani, amelyek a természetvédelmi célokat és a helyi életmódot is összehangolják.
A legnagyobb kihívást napjainkban a vízhiány jelenti: az Alföld szárazodása és a klímaváltozás következtében egyre több aszály sújtja a lápvidéket. Bár a tavirózsás tavak és gémtelepek mára eltűntek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai számos vízmegtartó és élőhely-rekonstrukciós beavatkozással dolgoznak azon, hogy a láp hosszú távon fennmaradjon.
A látogatók számára mindez élményszerűen is felfedezhető: a Selyem-réti tanösvény a láperdőn keresztül vezet, míg az Ócsai Tájház szakvezetett túrái, természetismereti programjai és kézműves foglalkozásai közelebb hozzák a táj természeti és kulturális kincseit.
Az Ócsai Tájvédelmi Körzet jubileuma nemcsak egy kerek évforduló, hanem lehetőség arra is, hogy újra felfedezzük a Duna menti lápvidék maradék kincseit. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai és partnereik közösen dolgoznak azon, hogy ez a különleges táj a következő ötven évben is megőrizhesse varázsát, és élő bizonyítéka maradjon annak, hogy a természet és az ember harmóniában is képes egymás mellett létezni.
Lelépő