Sommogyi László balatoni túravezető a Tapolca alatti réteken, az Eger víz egyik szakaszán helyezett ki vadkamerát szeptember elején, mivel egy ideje túrázásai során már hallotta a hangjukat.
Most sikerült is lencsevégre kapnia egy közös alomból származó idei játékos sakál falkát.
A szakember úgy véli, lassan, de ennek a kutyaféle ragadozónak is elkezdődik az urbanizációja.
Az aranysakálról
A rókánál nagyobb, de a farkasnál kisebb termetű sakál, bundája a farkasénál világosabb és barnásabb árnyalatú. Lábnyoma könnyen felismerhető, mert a mancsán a két középső ujjpárna összenőtt. Többnyire magányosan, párban vagy kis családi csoportokban él; a nappalokat kotorékban vagy sűrű bozótban rejtőzve tölti, alkonyatkor indul vadászni.
Jellegzetes üvöltésével jelöli a territóriumát. Innen ered a „üvölt, mint a sakál” szólás is.
Télen párt választ, és a párok gyakran életük végéig együtt maradnak. Kölykei április–májusban születnek, felnevelésükben sokszor az előző évi fiatalok is segítik a szülőket. A kicsinyek nagyjából két hónapos korukig szopnak, majd követni kezdik az anyát a vadászatokra. A nőstények egy-, a hímek kétéves korukra válnak ivaréretté. A 20. század második felére európai elterjedése a Balkán-félszigetre szorult vissza, napjainkra azonban ismét megjelent a Kárpát-medencében is. Széles elterjedési területe és rugalmas élőhely-használata miatt állománya jelenleg növekedő tendenciát mutat.
Lelépő
