Lelépő
Image default

A Balaton többet érdemel a nyafogásnál!

A magyar sajtó egy része hetek óta azon kesereg, hogy kevesebbet kell költenünk, ha külföldre megyünk nyaralni. Szerintük túl erős a forint! Néhányan úgy állítják ezt be, mintha ez valóságos merénylet lenne a balatoni lángossütők bódéi ellen. A forint és az euró árfolyamán kesergők mintha bűntudatot próbálnának azokban gerjeszteni, akik idén néhány napra Horvátországba, Olaszországba vagy Görögországba menekültek a kánikula elől.

Hogy a forint az oka mindennek, jó sztori, elsőre kényelmesen logikus – mondja Éskovács Péter turisztikai és PR tanácsadó. Csak épp a puszta tények hiányoznak belőle, így a siránkozás helyett ideje volna végre számolni. Tényleg a ft a hibás a hazai turizmus problémái miatt?

A tanácsadó szerint a kiindulópont adott: a nyaralás külföldön valóban olcsóbbá vált. Tavaly még 400 forint volt az euró, idén már 365 körül mozog az árfolyam.

MTI/Vasvári Tamás

Ezt tudjuk biztosan, mást nem. A nyári statisztikák még nem jelentek meg, a vendégéjszakák, a belföldi mozgások és a Balaton valódi forgalma meg titok. Amit most látunk a sajtóban, az nettó benyomás, egyedi, panaszos vállalkozói nyilatkozatok. Érzésekről beszélünk, nem piaci trendekről – szögezi le a szakértő.

Attól persze még tény, hogy a kedvezőbb árfolyam megmozgatja az embereket. A kérdés kizárólag az, mennyire mozgatja meg? Mekkora valós súlya van az árfolyamnak a hazai turisztikai forgalom lejtmenetében?

Hogyan lehet kiszámolni az árfolyam hatását?

Geoffrey I. Crouch ausztrál kutató már 1994-ben lerakta a turisztikai kereslet árrugalmasságának alapjait. Akkoriban a turisták árérzékenysége gyenge volt: egy 10 százalékos drágulás csupán 6-8 százalékos keresletcsökkenést hozott. Miért? Mert az embereknek nem volt a zsebükben a teljes bolygó turisztikai kínálata! Nem volt még mindenkinek mobiltelefonja, amin manapság minden ott van, ami egy utazáshoz kell.

A digitális kor kiütötte a régi szabályokat

A mai utazó okostelefonnal a kezében, percek alatt darabjaira szedi a kínálatot, Kínától a Balatonig szállást, repjegyet, éttermi árakat, desztinációkat képes összehasonlítani. A Booking, a Skyscanner és a Google miatt a vendég birtokában van minden információ.

Az újabb kutatások éppen ezért azt mondják, hogy az árérzékenység drasztikusan nőtt. Egy 10 százalékos árfolyamváltozás ma már nem 6-8 százalékos, hanem sokkal nagyobb visszaesést generál a turizmusban. Más szóval: a kedvezőbb árfolyamú külföld azonnal elszívja a keresletet ott, ahol a hazai árak mögött nincs valódi tartalom.

Az árfolyam csak egy alibi

Matematikailag tehát kimutatható az árfolyamhatás, de óriási hiba mindent erre fogni a Balatonnál. A valóság sokkal keményebb.

Az Adria vonzerejét nemcsak a forint-euró váltási aránya adja. Horvátországba ma egyszerűbb eljutni, mint valaha. A Wizz Air és a Ryanair direkt járatokkal viszi a tömegeket Dubrovnikba és Zadarba, az autópálya- és vasúti hálózat pedig zökkenőmentes mobilitást biztosít. Az Adria InterCity is évente ezreket visz át a tengerpartra, a sztrádák pedig tálcán kínálják a gyors csobbanás lehetőségét.

Éskovács szerint van itt egy másik tényező is: a fizetőképes réteg. A tehetősebb, magyar utazókat nem érdekli, hogy négyezer forinttal több vagy kevesebb egy éjszaka. Ők minőséget keresnek, és meg is kapják: júliusban a horvát prémium szállodákban 11 százalékkal több időt töltöttek el, mint tavaly.

Mit reklámoznak a horvátok a sajtóban, amíg mi sírunk?

Miközben nálunk a sajtó a lángos árán és azon pörög, hogy negyvenfokos hőségben valaki zöld tojást kapott reggelire a szállodában, a horvátok mást csinálnak. Büszkék gasztrofejlődésükre: 14 Michelin-csillag és 120 ajánlott egység szerepel az új éttermi kalauzukban. Ezt kommunikálják is a magyarok felé a sajtóban, a nehézségeik helyett.

A Balaton többet érdemel a nyafogásnál

A világhálónak köszönhetően a fogyasztó egyetlen koppintással látja a különbséget a Balaton és az Adria között. És nem hülye: oda viszi a pénzét, ahol jobb a csomag. Ha a hazai szolgáltatók versenyképtelenek akarnak maradni, csak így tovább: panaszkodjanak az időjárásra meg az árfolyamra. Ha viszont túlélnének, a versenyképességüket kellene összerakniuk ahelyett, hogy a külső tényezőkre mutogatnak.

Szerencsére sok jó példa már van a kollaborációra. Éppen ezért ez a nyár nem kell, hogy a végzetes lejtmenet kezdete legyen! Ez a nyári pofon inkább a tökéletes katalizátor a radikális megújuláshoz.

Panasz helyett piaci válasz

Persze, egyetlen magányos lángossütő vagy egy elszigetelt biciklis vállalkozás nem fogja egyedül megváltani a szektort. Az osztrákok és a horvátok sem a siránkozásra építették fel a piacaikat, hanem az egységre és a szakmai színvonalra. Ahol eredmény van, ott a panaszt azonnal felváltotta az üzleti együttműködés. Nálunk is ez lehet a kulcs.

Mit szólna a magyar állapotokhoz Gordon Ramsay?

Éskovács Péter hozzatette azt is, tudja, hogy ez a nyilatkozata provokatív, de a langyos PR-szövegekből már elege van a piacnak. Szerinte nem megsértődni kell, hanem tükörbe nézni.

Hasonlata szerint a magyar turizmus-vendéglátás egy kicsit most olyan, mint A pokol konyhája című tévés műsor, amelyben Gordon Ramsay rázós ébresztőt fújt a panaszkodó vendéglátósok sirámaival szemben. A prémium gasztronómiával kapcsolatban Gordon Ramsay kíméletlenül kimondta az igazságot. A tulajdonosok először megsértődtek, de a sokk hatására radikálisan megváltoztak, és sikeresebbek lettek.

Lelépő

Kapcsolódó